Fűzy Ákos emléktáblát kapott a pécsi sportcsarnokban

A könnycseppeket, a semmibe révedő tekinteteket persze nem kell magyarázni. Valaki a férjet, más az apát vagy épp a testvért, egyesek pedig a kollegát, barátot gyászolták. Mégis ünnepelni kellett! Félreértés ne essék, senkin sem volt kényszer, egyszerűen csak így van.

Ha valaki letett valamit az asztalra az élete során, ha valaki egész munkássága alatt megbecsülést érdemlően tette a dolgát, akkor nem lehet mást tenni, ünnepelni kell. Ünnepelni az életutat, a megannyi bajnoki- és kupasikert, a baráti borozásokat. Ünnepelni, hogy van mire emlékezni. A tábla önmagában persze csak egy gesztus, de arra tökéletes, hogy ha valaki belép a csarnokba, mindig eszébe jusson – volt itt egy edző!

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Valaki a férjet, más az apát vagy épp a testvért, egyesek pedig a kollegát, barátot gyászolták (fotók: Laufer László)
[/caption]

A sors fura fintora, hogy  Fűzy Ákos épp egyik kedvenc játékosa, Horváth Judit mellett kapott „helyet” a falon. Ahogy Vujity Tvrtko, az esemény kiötlője mondta a plakett leleplezése előtt, mostantól már együtt lehet majd rájuk emlékezni.

Miközben a korábbi sikeredzőről beszéltek, a Fűzy-család szomorúan, de valószínűleg nagyon büszkén állhatott az emléktábla alatt, hiszen rengetegen érezték úgy, ott a helyük vasárnap délután a Sportcsarnokban. Az aréna folyosóján százak adóztak Fűzy Ákos emléke előtt.

Végül elérkezett a pillanat. Percre pontosan egy évvel a szörnyű baleset után, a mester korábbi két játékosa, Raksányi Krisztina és Iványi Dalma lerántotta a leplet az emléktábláról. Ahogy valaki fogalmazott: nem érdemli meg a jelent és a jövőt az, aki nem becsüli meg a múltat. A város bebizonyította, itt megbecsülik.