Nagy siker Kiss Tibor Noé legújabb könyve, az Aludnod kellene

– Első könyve, az Inkognitó témája a saját transzneműsége volt. Nem akarta ezt folytatni, s megírni mondjuk a regény megjelenése óta ért élményeit?

– Nem. Úgy gondolom, hogy könyvről könyvre tovább kell lépni, kijavítani az esetleges hibákat, s egyre jobb regényeket írni. Az Inkognitóban szerettem azokat a részeket írni, amelyek a telepen játszódtak, úgyhogy bizonyos szempontból logikusnak tűnt, hogy ezt folytassam. Magyarországon rengeteg ilyen telep létezik, a termelőszövetkezetek megszűnésével sok született, ott ragadt emberekkel, kemény sorsokkal.

– A kritikák a könyvet Tar Sándor, Bodor Ádám, vagy éppen Krasznahorkai László műveihez hasonlítják. Ez azért jól hangzik, nem?

– Nyilván igen, örülök neki, de nagy felelősség is. Innentől kezdve tényleg nincs olyan, hogy csak úgy írok valamit. Az írás komoly feladat lett, meg kell felelnem magamnak és a közönség elvárásainak.

– Az egyik kulcskérdés a könyvben a kívülállóság: a szereplők csak a saját világukban tudnak élni, s nekünk, olvasóknak egészen idegen ez a világ.

– A kirekesztettség jelen van. Folyamatosan. Aki egy olyan helyre születik, mint a regényben megrajzolt telep, annak szinte semmi esélye sincs arra, hogy kitörjön. Ezzel a reménytelenséggel együtt tudok érezni.

– Arra céloz, hogy a transzeműsége (hogy tehát a nemi identitása nem felel meg annak, ami a biológiai neme), napi szinten jelent problémákat?

– A probléma nem igazán jó szó. Az én helyzetem bizonyos szempontból speciális, mert művészi közegben lényegesen elfogadottabb lehetek, mint máshol. Sőt, lehet, hogy inkább érdekesnek tűnök emiatt. Azt azonban tudom, hogy például egy gyárba nem mehetnék be így dolgozni, ebben a ruhában, ami most van rajtam. Az pedig sokszor fárasztó, hogy az emberek viszonylag gyakran megbámulnak, minden mozdulatomnak és gesztusomnak jelentőséget tulajdonítanak.

– Az eltérést a normáktól még mindig ellenkezés fogadja?

– Persze, de ez sem meglepő. Ettől függetlenül ez már így marad, megszoktam, hogy a nemi identitásom miatt gyakran a senki földjére kerülök, ezzel kell együtt élnem. Talán az ebből fakadó kilátástalanság­érzés miatt válhattam egyre érzékenyebbé, jobban észreveszem mások kilátástalanságait, így tudok is erről írni.

Szociológia, tördelés, könyvírás

Kiss Tibor Noé 1976-ban született Budapesten. A gimnázium befejezése után egy évig a Magyar Postánál dolgozott. 1996-ban középfokú végzettséget szerzett a MÚOSZ Bálint György Újságíróiskolában. 1997-ben vették fel a Pécsi Tudományegyetem szociológia szakára. 2003-ban visszaköltözött Budapestre, majd néhány év múlva leadta a szakdolgozatát – a téma a televíziós reklámok nő-képe volt. Az egyetemen szerkesztője volt a szoc.reál nevű társadalomtudományi és kulturális periodikának. 2010 decembere óta a Jelenkor folyóirat tördelője, 2013 nyarától pedig webszerkesztője is. 2005-ben kezdte el írni az Inkognitó című regényt, amelyet 2010-ben az Alexandra Kiadó jelentetett meg. Az önéletrajzi elemekből felépülő regény témája a saját transzneműsége volt. Az Aludnod kellene 2014 nyarán jelent meg a Magvető Kiadónál.