Mit sportoljon ez a gyerek?

Sok gyerek sportol Magyarországon egyesületi szinten. Tizenéves korukban azonban nagy részük elhagyja az addig második otthonaként működő klubot. Vagy más sportágban próbálja ki magát, vagy teljesen abbahagyja a rendszeres mozgást. Ha mégis új sportot választ, gyakran kevesebb sikerrel tudja elsajátítani az új mozgás elemeit, és kevésbé lesz eredményes, mint korábban. Ennek oka az elhamarkodott döntés, amely a képességek minél korábbi és szakszerű felmérésével elkerülhető lenne. Távozásuk után az egyesületekből kikerülő gyerekeknek nemcsak az eredményes versenysportra való esélyük csökken. Arra sem marad sok reményük, hogy felnőve egészséges sportemberekké váljanak. Pedig a testedzésnek az a legfőbb feladata, hogy a gyerekek veleszületett tehetségüket kibontakoztathassák, és ezt hosszú távon az eredmények mellett élvezni is tudják.

„A megfelelő alkalmassági vizsgálat ideje 7–12 éves kor között van” – mondta Rajna András egykori kajakversenyző, a Sport Navigátor program vezetője. „Ebben az életkorban a gyerekek szervezete még fejlődésben van. Azt azonban már ilyenkor is meg lehet állapítani, hogy felnőtt korukra milyen alkattal, csontozattal és izomzattal rendelkeznek majd. Így a kamaszkorban elvégzett együttes pszichológiai, mozgásszervi és antropometriai vizsgálatoknak köszönhetően a kör leszűkíthető három-öt, a kölyöknek legmegfelelőbb sportágfajtára.”

A pszichológiai teszt során lemérhető, mennyire bírja a gyermek a monotonitást, mennyire képes a csapatjátékra, hogyan viseli a versengéssel járó feszültséget. Hiába vannak meg a szükséges testi adottságai a kézilabdához, ha nem tud csapatban együttműködni.
A mozgásszervi vizsgálat kiszűrheti azokat a rendellenességeket, amelyek a sportág gyakorlása esetén később gondokat, sérüléseket okozhatnak.

Az ízületi problémák ráadásul az esetek többségében sokévnyi megfeszített munka, rengeteg idő és kitartás után jönnek elő. szomorú, de elképzelhető, hogy éppen akkor kell abbahagyni a hosszútáv-futást, amikor az első komolyabb sikerélmények jelentkeznek csak azért, mert a térdek nem bírják a terhelést. Érthető, hogy ezután nehéz bármilyen más sporthoz nagyobb lelkesedéssel és elvárással fordulni.

Az antropometriai vizsgálat alkati vizsgálatot jelent. A különböző testparaméterek alapján megbecsülhető, milyen fizikai tulajdonságokkal rendelkezik majd az egyén felnőtt korára. Milyen magas lesz, nagyjából hány kilóra számíthat és mennyire lesz hízékony.

A három vizsgálattal együttesen kizárható annak az esélye, hogy azért kelljen tinédzserkorban abbahagyni a versenysportot, mert a test nem bírja a fizikai megterhelést, illetve az egyén pszichikailag alkalmatlan a sportággal járó stressz feldolgozására. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak azoknál érdemes a teszteket elvégeztetni, akiknek a sportban komolyabb terveik vannak. Az adottságoknak megfelelő sportágválasztás akkor is hasznos, ha „csak” hobbiedzésről van szó, hiszen sok szülő követi el azt a hibát, hogy olyan sportot erőltet gyermekére, amihez a csemetének semmi kedve és tehetsége nincsen.

Rajna András tapasztalatai szerint a gyerekek első hallásra gyakran meglepődnek a kiválasztott sportágakon. Rövid barátkozás után azonban sokszor már ők maguk keresik az egyesületeket vagy klubokat, ahol megismerkedhetnek az új sporttal.

A megfelelő sportágválasztáshoz szükséges vizsgálatokat legkorábban hétéves kor környékén végzik el. Ez alatt ugyanis az antropometriai vizsgálat nem ad pontos eredményeket, így nem lehet megbecsülni a szervezet várható paramétereit. A hét évnél fiatalabb gyermekeket jobb megismertetni a mozgás több fajtájával. Tanuljon úszni, biciklizni, játsszon labda- és csapatjátékokat, tornázzon. A teszt felső korhatára 12 év. Ezután már szűkülnek azok a lehetőségek, amikben a gyerek igazán fejlődhetne. Persze, ha a az élsport nem cél, akár 15 évesen is ki lehet kérni szakember véleményét.

Wlcsek Anna -->