2006.03.13. 12:00

Akusztikus partizánakció

InterMagyar | Régi magyar slágerek és a Ponyvaregény főcímzenéje, Britney Spears és Brahms egyaránt megfér az egyik legeredetibb pécsi zenekar stílusokat és konvenciókat semmibe vevő zenei partizánakciójában. A három notórius zenekarszédelgő némi szünet után újra aktív és hamarosan jubileumot ünnepel.

O’Grady

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Fotók: Simara László
[/caption]Az Ördögös című szám szövege - Megírok egy magyar nótát, eljátszom egy sramlit / Manu Chao ha meghallja, elnyomja a spanglit - összefoglalja a meglehetősen egyedi zenétek lényegét. Az eklektika és a humor nyilvánvaló, azontúl hogyan jellemezhető az InterMagyar stílusa?

Bulcsú: Ez egy huszonegyedik századi városi-fogyasztói népzene. Mindenfélét belegyúrunk a feldolgozásainkba, amit hallunk magunk körül. A saját számok viszont kicsit komolyabbak, bár ugyanerről az életmódról, a mediterrán hétköznapjainkról szólnak. Kicsit hasonló a slágergyúráshoz, de minden számnak meghatározott stílusa van: swing, csacsacsa, keringő, csárdás…

Mit írnátok be egy képzeletbeli kérdőív „Ezt értük el” rovatába?

[caption id="" align="alignright" width="300"] Fotók: Simara László
[/caption]Keko: A veszprémi Utcazenész Fesztiválon közönségdíjasként lettünk elsők, ráadásul még nem voltunk egyévesek. Ez mintha egy visszaigazolás lett volna, hogy tök jó amit csinálunk.
Bulcsú: Azóta is ezek a partihangulatok köszönnek vissza, ahol nem baj az, hogy témánként változik a ritmus, mert a közönség felhőtlenül szórakozik.
Aliz: Az a legjobb, ahol közel lehet lenni az emberekhez, mert ez nem egy erőszakos zene abban az értelemben, hogy szemkontaktussal befogható távolságon belül működik.
Bulcsú: Eredetileg is utcazenének találtuk ki, az akusztikus felállás miatt mindig benne volt, hogy az emberek ne csak üljenek velünk szemben, hanem jól érezzék magukat, közben akár beszélgessenek, de néha azért persze reagáljanak.

Ti hárman a pécsi zenei életben sokfelé megfordultatok, számos bandához van közötök.

Aliz: A Pavilonban találkoztunk, aztán valamiféle partizánakció formájában indult az InterMagyar, ami egyébként május 6-án ünnepli az ötödik születésnapját. Mindannyian játszottunk népzenét – Keko délszlávot, én magyart, Bulcsú meg angolszász népzenét. Az InterMagyarban leginkább ezek az alapok jönnek át, jó adag társadalomkritikával. Kicsit meg akartuk mutatni, hogy népzene most is van – ez éppen az urbánus forma – nem kell dobozba zárni, lelakatolni és akadémikus szempontok szerint vizsgálgatni.
A pécsi zenei életben valóban sokfelé megfordulunk, mindhárman benne vagyunk a Golestanban, én magam az Ulpius Házban is zenélek, Tevének szoktam még játszani, amellett néptáncosokkal, a Mecsekkel és a Misinával lépek fel. Keko a Jaffa és a Gumizsuzsi nevű zenekarokban zenél.

Bulcsú: Gitározok a Dzsemben, ami ritkán koncertezik, van még a Simply English - ez angol népzene - a Zagastic és a Jaffa. Más most pillanatnyilag nincs.

[caption id="" align="alignleft" width="300"] Fotók: Simara László
[/caption]Az is említésre méltó, hogy a Meseurópa című színházi előadás zenéjét is jegyzitek.

Keko: A darab zenéjét főként Aliz szerezte, az előadásokon mi zenélünk, és effekteket adunk.
Aliz: Az előadást amúgy több helyre is visszük, meghívták például a Tháliába és Sopronba.
A legújabb húzásunk pedig az Ulpius Ház nevű formáció, ami körülbelül másfél éve létezik. Klasszikus és kortárs verseket zenésítünk meg, de nem a Kalákától ismert folkos formában, hanem a mai könnyűzene eszközeivel.

A város zenei életében szintén ismert tényező az InterMagyar Kulturális Egyesület. Ennek mi a kapcsolata a zenekarral?

Keko: Ugyanazok az emberek csinálják, az egyesület eredetileg azért is jött létre, hogy hátteret adjon a zenekarnak. Amellett a szárnyai alá tud venni több előadót, együttest. A zenekaroknak ingyen próbahelyet, a fellépéseken hangosítást biztosít, segít a promócióban és a fellépések szervezésében, de csináltunk már az Ifjúsági Házzal közösen rocktábort is.

Ha megnézzük, milyen utat kell egy zenekarnak bejárnia, hogy eljusson az ismertségig, a helyi előadók számára kézenfekvő lépés lenne a kezdetben a helyi rádiókban való megjelenés. Erről mit gondoltok?

[caption id="" align="alignright" width="300"] Fotók: Simara László
[/caption]Keko: Korábban a Juventusnál dolgoztam, mint zenei szerkesztő, ott kétheti rendszerességgel mutattunk be egy-egy pécsi zenekart az erre indított műsorban, ami egy jó darabig működött is. Mikor a Remény Rádióban voltam zenefelelős, szintén igyekeztem minden órában játszani helyi zenekaroktól valamit. Úgy látom, a megjelenés ezen a szinten attól függ, hogy vannak-e a megfelelő stúdiókban a helyi zenekarok iránt elkötelezett emberek. Bár emellett még jó néhány szempont van: feldolgozás nem mehet a jogdíjak miatt, a saját számokból pedig leadható minőségű anyag kell. Nem mehet akármilyen demó, a jó hangzás pedig már pénz kérdése is. Van olyan is, hogy valaki otthon csinál jól szóló zenéket, például a Singas Project vagy a Persona igényesen hangzó, így a pécsi rádiók számára beszerkeszthető anyagokat készített.
Akármi is az oka, nem könnyű bejutni. Azért reménykedünk, mert mióta elismerték, hogy a könnyűzene a kultúra része, változhat a helyzet. Ez valamennyire legalizálta azt, amit az egyesülettel elkezdtünk. Mi abból indultunk ki: tekintsük már az élőzenét kulturális tevékenységnek, ne vonjuk egy kalap alá a gagyigyártással.

A közelmúltban kicsit eltűntetek, de a honlapotok frissülése arra enged következtetni, hogy mozgolódtok. Mire számíthatunk a következő hónapokban?

Keko: Volt egy kis leállás (Zora és Vince érkezett, akik most mindent meg is tesznek, hogy ez a zenekarinterjú egyáltalán ne legyen szokványos – a szerk.) de most újra beindul a zenekar. Ennek híre is mehetett, mert hívnak sokfelé, mi meg megyünk. Azt is tervezzük, hogy egy lemezre valót összeszedünk a zenénkből.
Aliz: Azt szeretném, ha az InterMagyar ebbe az irányba, a saját számok felé menne el. Soha nem lesz lemezünk, ha csak feldolgozásokat játszunk - komoly jogdíjvonzatai vannak, mivel mindegyik több zene elemeiből áll össze. A saját tánczenéket akarjuk erősíteni.