Az egy éve eltávozott Szekó Józsefre emlékeztek Mohácson

Dörgött, villámlott, eleredt, elállt, majd ismét nekilódult az eső pénteken délután Mohácson, s időnként még feltámadt a hűvöset hozó szél is – írja cikkében a portál.

Mindez azonban egyáltalán nem zavarta azokat, akik a Deák térre igyekeztek, a Szekó József-emlékestre. Az emberek csak gyűltek, esernyővel, gyertyával a kezükben. A jáványügyi szabályok miatt csak ötszáz embert engedtek be a kordonokkal leválasztott részre, ennél azonban sokkal többen voltak, az emlékezők megtöltötték a teret.

A rendezvényen levetítettek egy Szekó József emlékére készült filmet.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=5&v=in_7RW00bRQ&feature=emb_logo

Mellbevágó volt látni, hallani a tragikus körülmények között elhunyt városvezetőt, míg peregtek a képkockák, bizonyosan mindenkiben előtörtek a róla őrzött személyes emlékei. Mert ilyenek minden mohácsinak vannak róla, a városban lakók ugyanis nem csak a politikust, hanem a köztük élő Szekó Józsefet is jól ismerhették. A focistát, a Duna, a szőlő szerelmesét.

Az ünnepi műsor előtt Bánki Erik országgyűlési képviselő mondott beszédet. Szekó Józsefet jellemezve úgy fogalmazott, aki mindig, mindenkivel meg tudta találni a közös hangot, kemény, ugyanakkor vajszívű, a mohácsiakért éjt nappallá téve dolgozó ember volt.

Kiemelte, mind magától, mind a hivatal munkatársaitól, az országgyűlési képviselőkkel egyetemben emberfeletti munkát követelt, azért, mert mindig a város, Mohács fejlődése és szépítése volt a célja, s mert a mohácsiak, mindannyian voltak az ő családja, akikért nem ismert lehetetlent.

- A mohácsiak régóta dédelgetett, sőt nem is remélt álmait valósította meg – szögezte le Bánki Erik, majd felidézte: 2014-ben a néhai polgármester utolsó ciklusára készült, és azt tervezte, átadja a terepet Pávkovics Gábornak, akit utódjának szeretett volna látni. Döntését azért változtatta meg, mert ígéretet kapott a miniszterelnöktől: amennyiben még egyszer indul a polgármesteri székért, a kormány megépíti a mohácsi Duna-hidat. Így hát elindult a következő választáson is, hogy mindannyiunk közös álmát megvalósíts, de ezt a feladatot ránk hagyta.

Szekó Zsófia az ünnepségen úgy fogalmazott, édesapja halálával a város gazdája is elment, aki a folytatást annak a Pávkovics Gábornak a személyében látta, aki munkáját a kezdetektől fogva támogatta és segítette.

A nemzeti oldal polgármesterjelöltje, Pávkovics Gábor Szekó Józsefhez intézve mondatait kijelentette, készen áll a feladatra, erkölcsi kötelességének érzi a néhai polgármester által félbehagyott mű folytatását, a város Szekó Józsefhez méltó alázattal való szolgálatát.

A beszédeket követően következett az emelkedett hangulatú ünnepséghez méltó műsor, majd a tömeg meggyújtotta a emlékezés gyertyáit. Végszóra, mert akkor ismét leszakadt az ég, s hatalmas vihar söpört végig a városon.