Múltidéző: a mediterrán hangulat részei voltak az árusok (galéria)

Utcai árusokkal találkozni manapság ritkaság számba megy. Nagyobb városokban, kiváltképp a fővárosokban esélyesebb, hogy belefutunk egybe-egybe, de Pécsen már nem annyira van ennek divatja. Viszont az 1980-as években és a rendszerváltás idején üde színfoltjai voltak a városnak.

Virágárusokkal főleg halottak és mindenszentek napján lehetett találkozni Pécs több pontján is, akiket ilyenkor mindig ellenőriztek a közterület-felügyelők. De volt idő, amikor például a sorsjegyeket nem csak kijelölt helyeken lehetett megvenni. Az utcán álltak sorba érte az emberek, reménykedve, hogy ez lesz az a nap, amikor nagyokat nyernek. Ez a második része nem változott a dolognak, még ma is megy a reménykedés.

Az utcai árusok közül a fagylaltárus az, amivel még én is találkoztam, bár nem itt, hanem szülővárosomban. Emlékszem a csilingelő hangjára, és arra, hogy a szüleinket győzködjük, hogy vegyünk egy gombóccal. Ezeknek a gelato árusoknak annyira mediterrán hangulata volt, hogy szívesen látnám őket újra a pécsi utcákon, vagy a popcorn árusokat, akik általában télen települtek ki a gesztenye árusokkal egyetemben.

Sokan zöldségeket is árultak, például a Kórház téren is volt egy stand, ahol 29 forintért lehetett egy kiló almát venni, de akkoriban még házi tejet is szállítottak házhoz Trabanttal előre kijelölt napokon, hogy senki se maradjon friss ital nélkül. És nem szabad elfeledkeznünk a könyvárusokról sem, akiknél mindig hosszú sorok álltak, főleg, ha meg lehetett náluk vásárolni az újdonságokat.