A józan ész néha megpihen az árnyékban

Északon játszódó regény, titkok, eltűnés, érdekes szereplők, furcsa házasság, pszichológia – ha ezeket az összetevőket vesszük alapul, akkor könnyedén el tudunk képzelni egy izgalmas regényt. Izgalmasat – de talán kicsit kiszámíthatót is. Helene Flood könyve azonban szembe megy az elvárásokkal, és ennek mi nagyon tudunk örülni.

A hivatalos ismertető persze azonnal kedvet csinál. Eszerint Sara, a fiatal pszichológusnő egy nemrég megörökölt, régi oslói házban praktizál, amelyet közösen újít fel ambiciózus, építész férjével, Sigurddal. Azonban mind a munka, mind a felújítás nehézkesen halad, a férfi pedig egy nap furcsa üzenetet hagy Sara telefonján, majd eltűnik. A magányos Sara egyre kevésbé érzi otthonosnak és biztonságosnak a félkész házat. Furcsa dolgok történnek körülötte: tárgyak tűnnek el, majd bukkannak fel újra, éjszaka pedig mintha lépéseket hallana a padlásról – vagy csak kezdi elveszíteni a józan eszét? Sara a fenyegetések hatására végül eljut arra a pontra, hogy úgy érzi, nem bízhat senkiben – legkevésbé a férjében, akiről igencsak titokzatos dolgok derülnek ki.

A kulcs a különlegességhez az, hogy az író mer szembemenni néhány elvárással – például egészen bátran tesz be olyan fordulatokat, amelyek szemelkerekedést váltanak ki, de azonnal. Többek között emiatt is érdemes nekiállni – hogy aztán jó néhány estére meglegyen a frix programunk.

Helene Flood: A terapeuta

Partvonal Kiadó, 2020.