Iványi: szülési szabadság következik

Vannak még bőven kérdőjelek a pécsi női kosárcsapat körül, ám egyet immáron leradírozhatunk. Ahogy arról már beszámoltunk, a gárda csapatkapitánya, Iványi Dalma kisbabát vár – pénteken ezt a kosaras a Dunántúli Naplónak is megerősítette, és emellett azt is elmondta, hogy a gyermek karácsony környékén születik majd. Ezek után biztos, hogy a következő idényben Iványi nem játszik majd a csapatban.

– Hogy utána visszatérek-e? Mondjuk úgy, hogy szeretném nyitva hagyni ezt a kérdést. Azaz még semmi sem dőlt el. Az biztos, hogy a szülés után jó néhány hónapig kosárlabdára sem fogok nézni. Igazából attól teszem függővé, hogy újra pályára lépek-e, akár már a következő szezonban, hogy mennyire fog hiányozni a sport. Meg persze az sem árt, ha lesz valami motivációm.

Bár attól olyan nagyon azért nem félek, hogy nem lenne – válaszolta a valószínűleg mindenkit foglalkoztató kérdésre a klasszis kosaras.

– Legelőször is gratulálunk! Hányadikak vagyunk ezzel a sorban?

– Hát, őszintén szólva nem számolom, de lehet, hogy már százat is elhagytuk.

– Azt gondoltuk, mert sokadik próbálkozásra sikerült csak elérnünk.

– Na, azért nem csak gratuláló telefonok fogadásából állt a mai napom. Bőven volt mit intézni is.

– Ezek szerint nem állt meg az élet?

– Dehogy állt, azt sem tudom, hol a fejem. Rengeteg mindent kell még a csapat körül csinálni a nevezési határidőig, július tizenötödikéig.

– Azért van abban valami egészen költői, hogy akkor, amikor a legnagyobb a baj a klub körül, Önt, a csapat ikonikus alakját, a legnagyobb öröm éri.

– Az tagadhatatlan, hogy érdekesek ezek a napok, de azért ez nem előzmény nélküli. Már az előző szezon végén jeleztem a vezetőknek, hogy ha úgy alakul, a következő idényt kihagyom, mert most már nagyon szeretnék egy kisbabát. Ennek fényében remélem, sem a vezetőket, sem az edzőket nem érte teljesen váratlanul a hír. Persze nagyon örülök annak, hogy így is alakult, s annak is, hogy mennyire sokan örülnek együtt velem, velünk.

– Jól sejtjük, ugye, hogy megédesíti a borús hétköznapokat egy ilyen esemény?

– Persze, ezerszeresen. És valójában nagyon szerencsésnek is érzem magam, hogy éppen most lettem terhes: ezzel ugyanis tényleg más megvilágításba kerül minden korábbi nyomasztó gond. Azt elfogadom, hogy a kicsi érkezhetne ideálisabb pillanatban is, de vagyok annyira intelligens, hogy el tudom választani egymástól a saját boldogságomat és a csapat körüli teendőket.

– Ha már csapat: azért a sok gratuláció mellett sejtésünk szerint sokan azt is megkérdezték, hogy mi lesz a pályafutásával.

– Igen…

– Szóval, mi lesz?

– Úgy fogalmaznék, hogy szeretném nyitva hagyni ezt a kérdést. Azaz még semmi sem dőlt el. A babát karácsonyra várjuk, s az biztos, hogy a szülés után jó néhány hónapig kosárlabdára sem fogok nézni. Igazából attól teszem függővé, hogy visszatérek-e, akár már a következő szezonban, hogy mennyire fog hiányozni a sport. Meg persze az sem árt, ha lesz valami motivációm. Bár attól olyan nagyon azért nem félek, hogy nem lenne.

– Utolsó kérdésünk nem lesz meglepetés: fiút vagy lányt szeretnének inkább?

– A válaszom sem lesz meglepetés: teljesen mindegy, hogy fiúval vagy lánnyal bővül a család. A párom családja kislányt szeretne, az én családom inkább fiút – mi pedig úgy vagyunk ezzel, hogy a legfontosabb, hogy egészséges legyen, s ugyanúgy fogjuk szeretni akkor is, ha lány lesz, akkor is, ha fiú.

– Akkor egy utolsó utáni: ha lány lesz, kosarazni fog?

– Én nem bánnám. De hát olyan messze van az még!

Béres Tímea és Csák Magdolna sem várt sokáig a visszatéréssel

Nyilvánvalóan nem Iványi Dalma lesz az első pécsi kosaras, aki szülési szabadságra megy. Lapunk két egykori klasszist, Béres Tímeát és Csák Magdolnát is megkérdezte arról, mit gondolnak Iványi esetleges visszatéréséről.

– Legelőször is szeretném elmondani, hogy hihetetlen boldog vagyok, hogy Dalma babát vár – kezdte Béres Tímea, akit éppen Montenegróban, nyaralás közben értünk utol. – Mindannyian tudjuk, hogy már nagyon régóta szeretne gyereket, s bizony roppant érdekes, hogy most, amikor a pécsi női kosárlabda legnehezebb korszakát éli, őt ekkora öröm éri. Amikor én szültem Milánt, huszonhat éves voltam, így kis túlzással nem volt kérdéses, hogy visszatérek-e a pályára. Összesen három hónapot hagytam ki, s szerencsére elég hamar felvettem a ritmust. Ebben persze az is segített, hogy a terhesség alatt is dolgoztam. Na persze ez nem azt jelenti, hogy egy-egyeztem volna éjt nappallá téve, de tényleg sokat mozogtam.

– Nagyon, nagyon örülök annak, hogy Dalma kisbabát vár – mondta megkeresésünkre Csák Magdolna. – Az, hogy vissza-tér-e, szerintem nagymértékben attól is függ, hogy hova kellene visszatérnie. Ha addigra elrendeződnek a csapat körüli dolgok, azaz nem arról lesz szó, hogy minden terhet az ő vállára pakolnának, akkor szerintem nem lesz akadálya annak, hogy egészen gyorsan újra a pályán lássuk őt viszont.

Én fél évet hagytam ki Lacika születése után, és – bár tudom, hogy furcsán hangzik –, de lelkileg nagyon megerősödve tértem vissza. Fizikálisan már voltak gondok, hiszen Lacika nem igazán akarta átaludni az éjszakákat, s bizony nem könnyű úgy edzésre menni, hogy az ember éjjel egy-két órát gyereket ringat.

FZ (Dunántúli N.) -->