Sorsdöntő lehet az állásinterjú

[caption id="" align="alignleft" width="320"] A munkaadónak szüksége van az ön szakértelmére. Ne érezze magát alárendelt szereplőnek a beszélgetés során, határozottsága elismerésre talál.
[/caption]A felvételi beszélgetés sorsdöntő lehet. Sokan az izgalomtól alig tudnak megszólalni. Azt gondolják, hogy rosszul fogalmazott mondataik vagy túlzott elvárásaik miatt elesnek a felkínált lehetőségtől. A tudat, hogy több jelentkező vár bebocsátásra, arra készteti őket, hogy lejjebb adjanak igényeikből. A kérdésekre adott válaszaikkal igyekeznek megfelelni a vélt elvárásoknak. Pedig szinte minden személyzetis ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, és a komoly szakember nem azt várja, hogy sablonválaszokkal szúrják ki a szemét. A beszélgetések azonos módon zajlanak, fel lehet rájuk készülni. Fogadja el a segítségünket.

A fogós kérdés:
„Van gyenge pontja?”
Ne mondja, hogy nincsen, mert mindenkinek van gyengéje, önnek is. A legjobb, ha valamelyik erősségéből csinál gyenge pontot. Mondhatja például azt, hogy hajlamos túlságosan belefeledkezni egy-egy feladatba. Ezt minden főnök szívesen hallja.

A bizonyítványkérdés:
„Miért volt gyenge matekból?”
Ne kenje a matektanárra, nem elég érv, hogy ő magyarázott rosszul. Akkor se mondja ezt, ha egyébként igaz. Más hibájával ugyanis nem szerencsés védekezni. Ne úgy védekezzen, hogy közben mást hibáztat. Ha a munkakör nem kívánja a reál tudást, vallja be, hogy sajnos a matematika nem az erőssége. Dicsekedjen azzal, amit elvárnak. Például említse meg, hogy az idegen nyelveket szereti.

A rutinkérdés:
„Miért éppen önt válasszuk?”
Legyen szerény, ne állítsa, hogy nem léteznek önnél jobb emberek erre az állásra. Soroljon igazi érveket. Utaljon többéves tapasztalatára, szakmai sikereire, alaposságára. Ilyenkor hívhatja fel a figyelmet az önéletrajzához csatolt ajánlólevelekre.

A karrierkérdés:
„Hol lenne öt év múlva?”
Beugratós kérdés! Nem várják, hogy azt mondja, innen akar nyugdíjba menni. Arról se tegyen említést, hogy a főnöki székre pályázik, mert nem lesz túl népszerű a vezér előtt. Hangsúlyozza ki, hogy szeretne megfelelni az elvárásoknak, és nyitott mindenfajta fejlődésre. Ennél többet ne mondjon.

A személyiségkérdés:
„Meséljen magáról!”
Ha azt válaszolja, hogy az önéletrajzában már mindent leírt, garantáltan elbúcsúzhat az állástól. Ez a kérdés azért hangzik el, hogy a pályázó beszédkészségét, határozottságát és önbizalmát teszteljék. Elég azonban a legérdekesebb dolgokat elmondani, felesleges a gyerekkori hobbikkal untatni a hallgatóságát.

A tudáskérdés:
„Mit hallott a cégünkről?”
Alaposan készüljön fel a beszélgetés előtt. A legrosszabb válasz az, ha bevallja, hogy korábban nem hallott róluk semmit. Tudja meg, milyen termékeket gyártanak, hol vannak képviseleteik, és az üzleti sikereikről is legyen információja. Beszéljen meggyőződéssel, elégedettséggel a cég legjobb termékeiről.

Az intim kérdés:
„Meséljen a szüleiről!”
A nehéz gyermekkor vagy az elvált szülők marakodása nem ide tartozik. Maradjon az igazságnál, de inkább a kellemes dolgokat emelje ki. A kellemetlen témákat elkerülheti, ha elmondja, hamar megtanulta az önállóságot, mert szüleinek a munka mellett kevés idejük volt önre.

A családkérdés:
„Szeretne gyermeket?”
A nők ennél a válasznál nyugodtan füllentsenek. Mondják azt, hogy pillanatnyilag a munka az első és legfontosabb az életükben. Sajnos ha nem így tesznek, akkor valószínűleg a férfi pályázó kapja majd meg az állást.

Alaposan tájékozódjon a kiválasztott cégről. Nézze meg mennyire ismert a piacon, milyen a vállalat vezetése, van-e stratégiájuk. Elvárásaiból ne engedjen, próbáljon kicsit többet kérni, de ha nemet mondanak, ne erőltesse. Megállapodásukat fektessék le írásban. Legyen benne, hogy hol, mikortól, mennyiért és mit kell végeznie. Ha ezt elmulasztja, később hiába reklamál. A munkaadónak szüksége van az ön szakértelmére. Ne érezze magát alárendelt szereplőnek a beszélgetés során, határozottsága elismerésre talál. -->