Látványcsemege

Aligha lehet kétséges, hogy az Apolló mozi épületének felújításával-újragondolásával egy igen ütőképes kultúrházat sikerült tető alá hozni. Otthonos művészmozi, szubkult bolt (Csemege) és a Trafik. Utóbbi napközben kávézó-étterem, hétközi éjszakákon kellemes klubhelyiség, a hétvégi partiszezonban pedig csúcsra - vagy inkább csúcson túlra - járatott szórakozóhely. Az egész épületet sikerre ítélő belsőépítészeti koncepció a Trafikban van igazán elemében. A fővonal természetesen a retró: a közelmúltban renovált freskókon és egy megmaradt moziszék-soron túl nyomulnak a lekerekített sarkok, a feketebarna pult- és asztallapok, vitrinek, puffok, kagylószékek és kanapék (finoman adagolt Ikea-injekció), valamint gyermekkorunk piros gömblámpái. Szóval: az enteriőr miatt egész nap.

Ami a menüt illeti, ide nem borsófőzelékért érdemes betérni. A választék ugyanis a csekélyke személyzettel dolgozó látványkonyhában (igen: pici, de álladnó olajszag) inkább az ínyencségekre épít, mint a szokásra. A leves (190) mellé többnyire vega-tészta-hús alapon tagolt főételek járnak (általában 350-490 és a steakburgonya szerencsére gyakori megoldás), valamint desszert (190). A tábla ott figyel a bejárat előtt, ha tetszik, lehet beljebb fáradni. Tömegre számítani nem kell, de azért a sztenderd menüzős tempónál visszafogottabb ügymenetre érdemes készülni.

A menühöz hasonlóan az étlap megalkotóit sem a rántotthús és káposztasaláta után bajuszból rizsát törlő vendég képe ihlette. Az egyszerűségre törekvés csírája esetleg a - menü helyett is bevethető, az aktuális zöldségkészlet jegyében változó - csirkés rizottóban (520) lelhető fel, és ennyi. Persze nem mintha a piadinára - az élesztő nélküli pizzatésztából, serpenyőben sütött lepényféleségre - épített variációk túlbonyolítanák szegény vendég életét, de akinek esetleg nem olasz a nagymamája, az herótot aligha kaphatott tőlük. Párom nagyi-vonalon maximum sváb igazolást tud felmutatni, így vállal egy kör piadinát - bánatomra vegát (880), nem hátszínest (1050). Meglepő módon a serpenyőben grillezett zöldségek közt ott figyel a hús-fíling (a fűszerső vagy az olaj?), ami nekünk ezúttal bejön. Főleg azután, hogy a kókuszos körtelevesben aránytalanul nagy hangsúlyt kapott a bounty-íz (mínusz csoki, persze).

Levesből egyébként (350-450) parmezános parajt és ázsiai kacsát kínál az étlap. Utóbbit sajnos szárnyashiány miatt ma nem tudom kipróbálni (legközelebb), a parajjal töltött szűzpecsenye tormás fodorsalátával pedig épp lekerülőben van az étlapról - nem az én napom. Biztosra megyek, és roston sült szűzpecsenyét kérek steakburgonyával (1250). Panaszra semmi ok, a köret hozza a menüben már többször felvillantott erényeket, és a hús is úgy jó, ahogy van. Viszont semmi extra, pedig titkon reméltem. Kicsit bánom, hogy nem az őszibarackkal és mézes-gyömbéres öntettel kísért szűzérmékkel (1650) próbálkoztam - vagy a megbízható forrástól jelest érdemelt csilis csirekcombbal (1250). Next time - szögezem le magamnak, csajommal pedig megígértetem, hogy ő a ricottával töltött, paradicsomos salsával és pestós pirítóssal kísért csirkemellel (1450) indul a következő körben.

Jó döntést kell hoznom, nincs mese: jöhet a répatorta (390). Menü-kísérőként (190) is rendszeresen felbukkan, de most nincs kedvem kivárni a következő kedvezményes lehetőséget. Úgyhogy lehajtom a könnyű világost (Carlsberg-kistesó, könnyű Skol), és egy pohár barna Krusovice mellé rendelem nyuszika kedvencét. A kávét majd otthon iszom, különben tuti bealudnék.