Magyar-e vagy, vagy csak ütődött?

MAGYAR-E A Kanadában termett, ottani magyar menedékesek által betakarított lencse, amit Vecsésen csomagolnak át vietnámi vendégmunkások, majd szorgos kezű kínaiak raktároznak hónapokon át, s ami végül kiköt az izraeli–ujgur tulajdonközösségben álló magyarországi üzletlánc akciós polcain?

MAGYAR-E A nagyhírű magyar szalámi, amihez újabban szlovák disznók húsát is bedarálják, vagy az a nagyon erős Géza, (nem ám Pista...), amihez török paprika magját is adagolják, és nyomokban mogyorót tartalmaz.

VAGY A legidőszerűbb: magyar-e a görög görög dinnye, ami az egyik árus szerint azért ütődött egy kissé, mert hosszú volt Vajszlóról az út idág? Röviden a válasz: egy frászt!

A NÉPBUTÍTÁS és -etetés mindenesetre abból a szempontból tanulságos, hogy a jelek szerint felértékelődni látszik az áruk elé jelzőként biggyesztett szó: magyar. Néhány évtizede ez pont fordítva volt, gyakorlatilag minden nyugati, ázsiai és egyéb helyekről származó szemét eladható volt itthon pusztán azzal, hogy nem magyar, és az, hogy a folyamat megfordult, mindenképpen örömteli. Mondhatnánk azt is, ráébredtünk, nem mi vagyunk a világ selejtjei, sőt, számos dologban mi vagyunk a legjobbak. S ez azért nem rossz felismerés, noha egyelőre csak a dinnyékig, vagy a szalámikig terjed, de – kezdetnek – ez is több a semminél.