Robbanás, gázömlés, életveszély

Üvölt a rendőr a hatoson, amikor megállunk az uránvárosi piachoz leforduló belső sávban. Ilyen üvöltő rendőrt az utóbbi húsz évben nem láttam. A terelő rendőrnek csak a kocsival van baja először, fotós kolléganőm szinte legázol két sávot, és legényesen leteszi a gépet, a főúttól pár méterre. Addig átrohanok a forgalmon. Aztán a rendőr utánamüvölt: menjek a képzeletbeli sáv mentén! Pedig csak a hozzám legközelebb eső első tűzoltó kocsiig akartam menni, amelyik még csak tartalékban villog. Azt üvölti a rendőr: – Ember! Ez életveszély!
Az első tűzcsapig mindenesetre eljutottam, a tűzoltó sokkal finomabb modorban tessékel arrébb, arra hivatkozva, hogy bármikor lepattanhat a cső, és akkor jön néhány kellemetlen bár nyomás. Amíg lépek, azért néhány dolog megragad, szinte villanásszerűen. Egymást záró tűzoltóautók, valami gejzírszerűség az Ybl Miklós utca középtáján, ötvenméteres körzetben gyorsan épülő rendőrkordon. Amin beljebb jutni nem lehet, nincs pardon, nincs igazolvány és nincs ismeretség. Óriási gáz van. Szó szerint. Ötven méterről marja az orrot. Délután három körül jár.

A tűzoltók folyamatosan locsolják a gejzírt
– Mi van itt? – kíváncsiskodik két középiskolás, amíg kerülöm a tömböt a parkon át. A pár száz méterre lévő Tiborc utcai iskolából ugyanis nem sokkal ezelőtt óriási porfelhőt láttak, majd egy durranás rezegtette az ablakokat. – Gázrobbanás történt – mondom, az első, elcsípett információkra hagyatkozva. – Nyomja el a cigarettát! – üvölt egy másik rendőr egy közeledő férfira! Tényleg nagy gáz van.
A Mecsek áruház felőli oldalról aztán – szemre ugyan kicsit messziről – lassanként feltárul a valóság egy részlete. Az Ybl Miklós utca 6-os ház lábazatának egy része teljesen lerobbant. Törmelékhalmok a füvön, ötvenkilós, messze repült kődarabok az úttesten. Összetört és betört ablakú, parkoló gépkocsik.
A tűzoltók folyamatosan locsolnak egy gejzírt: a nagy nyomású gáz tör föl, nem is olyan mélyről egy vezetékből. Hirtelen kapkodás: a gázgejzírtől tíz méterre belobban a föld, egy csapat tűzoltó hirtelen ennek veselkedik neki. Percekig küzdenek. Aztán a föld megint belobban az ablaktalan épület előtt. Csoda, hogy a kilógó függönyök nem kapnak lángra.

Bentmaradt két gyerek, szerencsére kivitték őket
– Úristen! A gyerekeim bent vannak a házban, és telefonáltak, hogy nincs kulcsuk! – rohan a kordonhoz egy hölgy. Úgy tűnik, nem tudja, mi is történt itt, háromnegyed órája, vagy nem akarja felfogni, a szemét magába zárja, de a rendőrök értik, elveszik a kulcsot, vezetik. Aztán csönd. Hosszú percekig. És még tovább tart a csönd, bármennyire is süvölt a gejzír, bőgnek a motorok, a szirénák, bármennyire is sustorog mögöttünk a döbbent tömeg. – Minden rendben! – mondja, kérdésre, az egyik rendőr. Persze, kivitték őket az épület hátsó bejáratán. Biztonságban.
Az idő elszáll. Észrevehetetlenül lakoltatják ki a környező házakat is, négyet oldalról és szemből. Senkit nem engednek közel és haza. Az Ybl 4-esben lakó Darics Adélt sem, az orvostanhallgató csak úgy mellékesen jegyzi meg, hogy nem is a ruhái érdeklik elsősorban, hanem Alfonz. Az utcagyöngye macskakedvenc, aki, szerinte, mindent kibír. Még egy gázrobbanást is.

Hosszú órákig keresték a csapot a szakemberek
A Vakond Kft. munkagépe bőszen ás, még délután fél ötkor is. A gázszolgáltatótól egyre több és egyre nagyobb tudású szakember érkezik, hogy megtalálják végre az elzárót, hogy megszűnjön a gázgejzír, hogy megszűnjön a veszély. Miközben keresik, a rendőrség határozottan arrébb tessékeli a bámészkodókat, kiüríti a környező földszinti üzleteket, és pillanatok alatt harminc méterrel kitolják a biztonsági zónát. A forrástól már nyolcvan méterre állunk. Megnőtt a levegőben a szén-monoxid-koncentráció.
Odasettenkedünk a munkagödörhöz, ahol, persze, láb alatt vagyunk. Ez legyen a legkevesebb, csak találják meg végre azt a keresett harminckettes kulcsot, ami az elzáráshoz kell, forgatom magamban.
Amíg keresik, az Ybl 6-os mögött, az óvoda kerítésének párkányán három, első emeleti mami élvezi a késő délutáni napsütést. Meg az életet. – Tudja, fiam, bent ültem a szobában, aztán egyszer csak szembe jött az ablak – mondja egyikük. A másik kettő bólogat, és arra a földszinti nénire gondol, akinek a lakáspadlója a pincébe szakadt. Közben a gázosok megtalálják a harminckettest.

Béke a környéken, végre elapadt a gáz
Délután hatra elcsitul a kordonon belüli szervezett nyüzsgés, lassanként biztonságos információmorzsákhoz jutunk. Sikerült elzárni délről és északról a vezetéket, elapadt a gejzír, már a helyszínen van a statikus. Lelassult a tűzoltók mozgása, a rendőrökkel együtt arra készülnek, hogy zugról zugra bejárják a helyszínt. A mentők már csak készenlétet tartanak. A pécsi jegyző és a városi rendőrkapitány, az oltást irányító tűzoltóparancsnok feszültsége is enged valamelyest. Dolguk azért van még bőven, de a nagy veszély elhárult. Itt és most fölösleges lenne föltenni a „mi lett volna, ha...” kérdést.
Itt nem volt kérdés. Itt nem kérdés, hogy minden tisztelet megillet minden közreműködőt. Kicsit kilóg a sorból egy, a kordonon túli furgon reklámfelirata: „Minden üvegezést vállalunk!”

Mikor, hol, miért, hogyan, mennyien, meddig?
Az Ybl Miklós utcában május 7-én, szerdán, körülbelül délután fél kettő–kettő tájban fúrták meg, véletlenül, a gázvezetéket. A gáz fél három körül robbant be. A rendőrséggel párhuzamosan a tűzoltók is a helyszínre értek, a környéket perceken belül lezárták, megkezdték a gázkitörés környékének hűtését. Három órakor megkezdték a környék lakóházainak kiürítését. A gázszolgáltató szakemberei csaknem azonos időben láttak a hiba elhárításának. Az akcióban kezdetben három pécsi, majd a szigetváriakkal és a komlóiakkal együtt összesen nyolc egység, negyven tűzoltó vett részt. A pécsi rendőrség nyolcvanhárom embert mozgósított. A nagy veszély délután hat óra magasságában hárult el. A mentők nyolc kocsival vonultak ki, egy még a hivatalos szemle befejezéséig is a helyszínen maradt. A robbanásnak kilenc sérültje és egy halottja van.