Üres, alig fűtött lakásban él a négygyermekes család – nagy szükségük lenne támogatásra

Csak egy helyiség fűtött, a konyha

Ütött-kopott ház, szegényes, ám rendezett udvar. A házba belépve olyan, mintha kint lennénk. Hiába a tető a fejünk felett, kell a kabát, hideg van. A három szobából csak a legkisebbet fűtik – most ez a konyha, a nappali, a háló és a fürdőszoba is egyben. Egy vaskályha adja a meleget, ami jobb híján a tűzhely is: tetején lábasban tea fő. Betegek a gyerekek, nekik készül. Ákos öt-, Vivien három-, Levente kétéves. Mosolygósak, cserfesek, mindenre kíváncsiak.

A legkisebb Barbara, három hónapja született. Békésen, anyatejjel tele pocakkal nézelődik az ágyon fekve. Három heverő, egy kiságy és egy ősrégi tévé a szoba berendezése. A mesenézés a gyerekek egyetlen szórakozása, játékuk alig van – néhány plüssállatka, egy-két kisautó. Meleg víz nincs az egyébként makulátlanul tiszta házban, a bojler használhatatlan. – Minden este a kályhán melegítjük a gyerekeknek a fürdővizet, majd a szobában, egy lavórban mosdatjuk le őket – meséli az anyuka. – A fűtetlen fürdőben megfáznának. Főzni is ezen a kályhán szoktam. Krumplit, tésztát, hétvégente néha húsra is futja.

„Semmink nem volt, csak a ruháink”

– Apósomék szentlőrinci házának szobáját, ahol évekig laktunk, már rég kinőttük – kezdi halkszavúan a 36 éves apuka a történetet. – Egy ismerős felajánlotta, hogy lakhatunk Királyegyházán az üresen álló házában, ha azt rendben tartjuk és gondozzuk az állatait. Libákat, malacokat. Nyár közepén költöztünk ide. Semmink nem volt, csak a ruháink. Másunk most sincs. Szakmát se én, se a párom nem tanultunk. Kijártuk a nyolc általánost – sajnos ennyi. Eddig a közútkezelőnél dolgoztam közmunkásként, januártól pedig az önkormányzatnál fogok. Minden alkalmi munkát elvállalok, most épp egy fás terület tisztítását bízták rám, onnan gallyakat hozhatok haza, tüzelőnek. A családi pótlékkal együtt 150 ezer forintunk van egy hónapra, ezt kell beosztanunk. Ennivalóra és a rezsire. Levente gyógyszereire kell még sokat költenünk, szegény asztmás. Szülői segítség nincs. Ősszel felásattuk a ház melletti kiskertet, így jövőre lesz majd saját krumplink, hagymánk, répánk – legalább azt nem kell majd megvenni.

Álmok, gyermeki kívánságok

– Hogy milyen lesz a karácsonyunk? Nehéz kérdés! – sóhajt az anyuka. – Távirányítós autó, zenélő baba, és játék fűrészgép – ezek a kívánságok. Ez utóbbit a legnagyobb kérte, hogy tudjon segíteni az apjának fát hasogatni. Megszakad a szívem, amikor sorolják, hogy mit szeretnének a fa alá. Ha megvennénk nekik az ajándékokat, nem tudnánk nekik enni adni. Ha nekem lehetne egy kívánságom? Az egy működő mosógép lenne. Mert most kézzel mosok hatunkra, a hideg fürdőszobában. De egy sparheltnak is örülnék, hogy ne a szobában kelljen főzni. Vagy egy mosogatónak – most azt egy lavór helyettesíti. Nagy szükség lenne egy babakocsira is, mert a mostaninak kitörött a kereke, így Barbarát kézben cipelem mindenhova. De ha tényleg csak egyetlen kívánságom lehetne, akkor azt kérném, hogy a gyerekek kapják meg azokat a karácsonyi ajándékokat, amikre olyan nagyon vágynak!

(Aki segíteni szeretne a családnak, írjon a [email protected] email címre, vagy az adományokat jövő hét kedd reggelig behozhatják a Dunántúli Napló szerkesztőségébe, Pécs, Engel János u. 8.)