Eke Uzoma favoritja a „tyukhusleves”

– Fotós kollégám, Laufer László klassz képet csinált a Videoton elleni Magyar Kupa-meccsen: akkora bundás, kapucnis kabátban ácsorgott a lelátón, hogy az még a Déli-sarkon is jó lenne. Bírja az itteni időjárást, a hideget, a telet?

– Akkor nagyon szeles idő volt, ezért öltöztem be ennyire – válaszolta Eke Uzoma, a PMFC 25 éves futballistája, aki lassan három éve lakik Pécsett. – Nincs semmi problémám az itteni időjárással, a hideggel, minden oké. 2005 óta élek Európában, Németországban, megszoktam már, hogy ez nem Nigéria.

– Az első havas élmény?

– Ó, az jó volt, sosem felejtem! Kora reggel volt, még aludtam, amikor felhívott a tanácsadóm azzal, hogy nézzek ki, mert esik a hó. Rögtön az ablakhoz mentem, megnéztem, aztán kimentem. De azt nem tudtam, hogy fel kéne öltözni, meg kesztyűt kéne húzni, mert a hó hideg! Gyorsan vissza is mentem a házba.

– A hó nyilván Pécsett is ugyanolyan, mint Freiburgban, a város, az emberek viszont biztosan nem mások.

– Én itt nagyon jól érzem magam! Barátságosak az emberek, és úgy fogalmaznék, hogy nyitottabbak is, mint a németek. Ott sokan csak magukra figyelnek. A város is szép, szeretek itt élni. Az öcsém például mindig azt mondja, hogy ő innen nem megy sehova, itt akar majd maradni.

– Árulja el, mit tud csinálni Pécsett, vagy a város környékén egy nigériai futballista?! Mivel üti el a szabadidejét?

– Ha jó idő van, a barátnőmmel elmegyünk ebédelni vagy vacsorázni egy étterembe. Majdnem mindegyik éttermet ismerem már a városban. Persze sokszor sétálunk is a belvárosban, nekem nagyon tetszenek az épületek, és Budapestre is el szoktunk utazni, amikor van szabadidőm. De az új trénernél soha sincs szabadnap – tette hozzá nagy mosoly közepette Uzoma, majd kortyolt egyet fekete teájából.

– Lassan három éve itt van, biztosan megismerkedett már a magyar konyhával. Kedvenc étel?

– Hú, van egy nagyon finom leves... Én akarom magyarul mondani: tyukhusleves. Nagyon szeretem! A szomszédom, aki professzor az egyetemen, egyszer meghívott, és ezt főzött nekem, extra finom volt! Azóta, ha étterembe megyek, mindig ezt kérek. De gulyást is ettem már, a szertárosunk, Zsuzsika főzte, az is nagyon jó volt. Várom már a következőt!

– Tudom, hogy van barátnője, így csak óvatosan válaszoljon: milyenek a magyar lányok?

– (Óriási vigyorgás – úgy tűnik, a téma szakavatott ismerőjével ülünk egy asztalnál.) Mindenki azt mondja, hogy szép lányok vannak itt. Egyetértek, szerintem is nagyon csinosak. Sokkal szebbek, mint Németországban.

– Diplomatikus volt! A hölgyeken, a városon, az ételeken már túl vagyunk, azért a végén essen szó a fociról is. Milyen a munka Robert Jarniékkal?

– Ha bentmaradunk, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy jó munkát végeztünk. Mert ez a célunk, a bentmaradás. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ez sikerüljön, és úgy érzem, jó úton járunk. Az edzések kemények, de enélkül nem megy, dolgozni kell. Amikor pedig a pályára kerülök, semmi más célom nincs, mint hogy boldoggá tegyem a szurkolókat. Bent kell maradnunk, mert ennek a városnak, Pécsnek szüksége van egy első osztályú csapatra!

Óriási Chelsea- és José Mourinho-fan

Ezer éve ígéri, hogy egyszer kiáll egy pingpongmeccsre. Várjuk nagyon, hogy beváltsa az ígéretét, a kollégák is simogatják az ütőket, hiszen vajmi kevesen mondhatják el magukról, hogy legyőztek egy nigériait.

– Jól játszom, de az öcsém is nagyon jó! – mondja magabiztosan Uzoma. Én meg mosolygok, mert Michelisz Norbert is ezt mondta, aztán nem sok babér termett neki az asztalnál. – Egyébként gyerekként szinte mindent kipróbáltam, a suliban kiválóan futottam rövid távon, sőt, még a rúdugrásba is belekóstoltam. Nagyon jól teniszezem, és fallabdázni is szoktunk.

De a szabadidejében más „sportot” is űz: PlayStationön szokott játszani.

– Ott természetesen futballozom! A Chelsea-vel szoktam lenni, mert az a kedvenc csapatom. Óriási Chelsea- és óriási Mourinho-fan vagyok, bárhol dolgozik, mindegyik csapatát szeretem. Ő egy egyenes ember, aki azonnal megmondja, ha valami rossz, ha valami nem stimmel, és én ezt értékelem. Egy igazi nagy motivátor, aki mindenhol mindig száz százalékot ad.