Törpfoci Mikulás-kupát rendeztek a Lauberben

Gyerekzsivajtól volt hangos a sportcsarnok. Az ovisok számára szervezett Törpfoci tornán tucatnyi pécsi óvoda képviseltette magát, és ha az ember körülnézett, ragyogó tekinteteket látott mindenhol. Tekintettel arra, hogy ezen az eseményen nem az eredmény volt a fontos, csakis a játék, azt nagyon hamar meg lehetett állapítani, hogy a Mikulás-kupa elérte a célját.

A Törpfoci tornák koordinátora és egyben ötletgazdája, Schneider Gábor azonban gyorsan hozzátette, hogy itt nem is a labdarúgáson van a hangsúly.

– Én magam jobban szeretem, ha inkább törpsportnak hívjuk ezt a programot – árulta el a korábban a PMFC-nél is dolgozó szakember. – Három évvel ezelőtt jött az ötlet, egy plakáttal indult, és a város részéről a PSN Zrt., valamint az MLSZ Baranya megyei igazgatósága is a kezdeményezés mögé állt. A cél az, hogy az ovisokkal megszerettessük a játékot, a mozgást, a sportot. Pécs önkormányzati fenntartású óvodái tartoznak ide. Ez nagyjából 70 intézményt és 800 kisgyereket jelent.

Tudomásom szerint országosan is példa nélküli, hogy ebben a korosztályban ilyen sok gyereket mozgatnak meg szervezett keretek köztött.

Schneider azt is elárulta, hogy a Törpfoci Mikulás-kupa csak a „jéghegy csúcsa”. Egész évben foglalkoznak az ovisokkal, városrészenként haladva, majd amikor egy-egy városrészen „végigérnek”, annak a területnek szerveznek egy nagyobb volumenű kupát is. Most épp a nyugati városrész intézményein volt a sor. A program jövőbeli sikerességének alapját a város által tervbe vett nyolc ovisportálya megépülése jelentené.

Azt azért nagyon jó volt nézni, hogy miközben a csöppségek lelkesen kergették a labdát, a pálya szélén olyan egykori kiválóságok felügyelték a gyerkőcök mozdulatait, mint Toma Árpád, Lőrinc Sándor, Kincses Viktor vagy Englóner László, de Ott József is tiszteletét tette a rendezvényen.

És persze mozgás ide, játék oda, amikor egyszer-egyszer megzörrent a háló, egymás nyakába borulva örültek a gólnak az ovisok. Hiába, ezt is meg kell tanulni.

Nem a jövő nagyságait keresik

Kíváncsiak voltunk, az elmúlt években akadt-e olyan ovis, aki már ilyen fiatalon felhívta magára a figyelmet ügyességével, gömbérzékével, aki azóta már komolyabb szinten űzi a sportágat.

– Azt vallom, hogy a gyerekek ebben a korban mozogjanak, játsszanak – kezdte Schneider Gábor. – Ha már ilyen korán teret adnánk azoknak a dolgoknak, amíg elősegítik a specializációt, azzal ellentmondanánk az edzéselméletnek. Itt nem az a cél, hogy a jövő reménységeit felfedezzük – persze vannak nagyon ügyes gyerekek –, hanem, hogy sportra, mozgásra neveljük a kicsiket.