A játékos a lehetőséget, az edző az akarást hiányolta

A 2004/2005-ös szezonban szerepelt a PMFC-nél Sztipánovics Barnabás, ám semmi sem sikerült neki. Nagy Tamásnál alig-alig került a csapatba, a szakvezetőnek főleg a hozzáállásával volt problémája.
Emiatt nem is érezte jól magát: „Összeomlott bennem minden, és tavaszra sem tudtam összeszedni magam. Személyes problémáink voltak Nagy Tamással, amiket nem tudtunk megoldani. Én egész életemben mindenhol kezdő voltam, a horvát és a szlovén élvonalban is, Pécsett viszont nem kaptam lehetőséget. Akkor meg hogyan bizonyítsak?”
Tavaly nyáron távozott a piros-feketéktől, és sokan úgy gondolták, a hullámvölgyből már nem kapaszkodik ki, lehet hogy abbahagyja a játékos-pályafutását.
Nem így történt, bár a nyáron valóban megfordult a fejében, hogy ha nem kap megfelelő ajánlatot, befejezi. Ezért nem is erőltette meg magát: „Edzettem is, de főleg horgásztam, mert azt nagyon szeretem. Engedtem a szabad életnek.”
Az NB II-ben szereplő Nyíregyháza azonban megkereste a 31 éves csatárt, s ő gondolkodás nélkül aláírt. Azóta ismét élvezi a futballt, nyolc gólt lőtt ősszel, és nem utolsósorban Szatke Zoltán személyében egy „őrült pecást” is talált csapattársai között.

Az egykori edző, a jelenleg Sopronban sportigazgatóként dolgozó Nagy Tamás elmondta, profi trénerként természetesen nem érzelmi alapon mellőzte sokszor Sztipánovics Barnabást: „Akin éreztem azt, hogy mindent megtesz a sikerért, azt játszattam, nála viszont mindig erősebb volt a kifogáskeresés az akarásnál, a bizonyítási vágynál. Fizikálisan és mentálisan is rossz állapotban érkezett hozzánk, amin nem tudott és nem is akart változtatni. Közhely, de igaz: nincs olyan edző, aki maga ellen dolgozna azzal, hogy egy jó formában lévő játékost nem tesz a csapatába. Csak megkérdezem, Ott Józsefnek miért nem kellett Sztipánovics?”