Szánakozva mosolyog rajtunk Európa

„Legyünk hát mi a legjobbak, legyen a miénk Közép-Európa legerősebb gazdasága” és „azt az utat kell járnunk, amely a kitűzött időben, 2010-ben lehetővé teszi az euró bevezetését” – két kijelentés Gyurcsány Ferenc könyvéből, amelyek már a megjelenéskor érvényüket vesztették. Az első kijelentéshez hasonlók miatt már egy ideje szánakozva mosolyog rajtunk Európa: Magyarország régiós csodagyerekből három kormány kőkemény munkája nyomán leküzdötte magát az utolsó helyre, gazdasági növekedésünk a legkisebb az új európaiak közül. Az EU gazdasági és pénzügyi bizottsága szerint Magyarország „siralmas állapotban” van, a politikusok a kisujjukat sem mozdítják a hiány csökkentéséért; brüsszeli források nem zárják ki a támogatások befagyasztását.

Egyébként pedig: de, legyünk mi a legerősebbek. A mostani miniszterelnök életében is eljött az a pillanat, hogy kijelentse, nem engedi, hogy nőjenek a gázárak. Nem egészen három hónapja még ő oktatta ki Orbán Viktort, hogy a gázár nem a kormány dolga. „Orbán úr, nincsen ingyenebéd!” – vagánykodott a kormányfő.

Gyurcsány most ennél is lényegesebb ügyben múlja alul elődjeit. Habár Orbán ellenzéke (joggal) hörgött éveken át „az unión kívül is van élet” dumától, Gyurcsánynak az euró 2010-es bevezetésének elhalasztásáról szóló érvei hasonló szelleműek. Szerinte a kormány el tudja dönteni, autópálya és gyes kell-e a népnek, vagy az unió. Választanunk kell: vagy eurót akarunk, vagy modernizációt és szociális igazságosságot. Monetáris smúzolás kell-e nekünk, vagy nyugdíj és szocpol? És valljuk be: ki a fene döntene ezek után az euró mellett? Igaz, a csúszás jelentős lemaradást jelent az új európaiakhoz képest, akik 2010 előtt beállnak a sorba. Villámgyorsan lehagynak majd minket versenyképességben, több tőke áramlik hozzájuk, azaz több lesz a munkahely. Fölpörög a kereskedelmük. Befektetőik nem rezzennek össze valutájuk leértékelődésétől.

De számít ez, ha helyette a miniszterelnök fűt-fát ígér? Kit érdekel, hogy a szakértők a falat kaparják, és drámainak tartják a csúszást? Verhetjük képmutatóan a mellünket, hogy teszünk a külföldi elvárásokra, miközben államadósságunk nagy részét a külfölddel fizettetjük. Mondhatja a kormány, hogy minket irigyel a fél EU, ha a választók Hegyeshalmon túl is látnak. „Az ország érdeke és a választók pillanatnyi elvárásai nem mindig esnek egybe” – írja könyvében Gyurcsány. Ez pontosan így igaz.