2005.12.28. 00:00
Kispál és a borz, csendesülős
Emlékszem az egyik első csendesülősre: a kilencvenes évek közepe, Pécs, Ifjúsági Ház, most akkor ki lesznek szedve a széksorok, vagy mi, kérdezzük egymástól odafelé ballagva, a bejáratnál kisebb tömeg, mi már megvettük előre a jegyet, úgyhogy előreslisszolunk, vagyis slisszolnánk, mert kiderül, hogy mindenki megvette előre.
Így aztán visszatürelmeskedünk, belépve kis döbbenet, a széksorok nincs kiszedve, ott vannak hiánytalanul, ül mindenki, de határozottan elbizonytalanodva, aztán felmegy a függöny, egy komplett ministúdió a színpadon, kábelek és gitárok letámasztva, bejönnek a zenészek, az akkori Kispál és a borz kiegészülve Lecsóval, lehuppannak, és elkezdik: „Autók a tenger felé…”, de sorra kerül a Húsrágó hídverő is, ami alatt egyként mozog az összes szék, ezt nem lehet nyugodtan hallgatni, végül pedig Lovasi azt dúdolja a mikrofonba, hogy „Mindennek vége, többé nem utazom, kalandok nem várnak rám, ott messze napnyugaton”, és összekacsint Lecsóval, aki a második versszakot már át is veszi, mi meg bólogatunk, és rájövünk, hogy mit jelent a Mérő László könyv címe. Hogy minden ugyanaz másképpen. Ez lesz ezen az estén is.
Uránia Mozi | december 28.
