Viselkedésfüggőségek

Mi is az a viselkedés-, vagy folyamat-függőség? Ha szenvedélybetegségekre gondolunk, általában a legális és illegális kémiai szerekhez kapcsolódó szenvedélyes, kényszeres, függőségi kapcsolatunkra gondolunk. Ezek az úgynevezett kémiai függőségek, amelyek az összes szenvedélybetegségek közül a legtöbb egyéni és családi gondot, tragédiát és társadalmi problémát okozzák. Elég, ha csak az alkoholbetegekre gondolunk, akikből szinte minden „rendes” magyar családban akad egy-kettő.

Ám ez csak a látszat. A világot, életünket behálózó módon működik a szenvedélybetegségek (addikciók) egy másik csoportja is - az úgynevezett viselkedésfüggőség. Különböző viselkedésmódokkal, -formákkal ugyanolyan káros, függőségi viszonyba kerülhetünk, mint a cigarettával, az alkohollal vagy bármelyik tiltott kémiai szerrel. Többségünk élvezi a gasztronómia, a testi szerelem, a játék nyújtotta örömöket, kielégülést; vannak, akiknek a vásárlás, a sportolás, a számítógépes játékok kedves szabadidős tevékenységük, hobbijuk, amelyek gyakorlása jó érzésekkel jár.

A nehézség akkor támad, ha bármely viselkedést kóros formában (pl.: a szatír, aki attól érez szexuális izgalmat, hogy lódenkabátját széthúzva mutogatja csupasz altestét boldog-boldogtalannak), vagy kóros mértékben (nem evés vagy határtalan zabálás, vásárlás, félkarúzás, munka) használjuk.

Használjuk, mivel a viselkedésfüggőnek - akár csak a kémiai drogok függőinek - az adott tevékenység már nem az egészséges jó érzést okozza, csupán az annak hiányából, megvonásából következő rossz érzéseket, megvonási tüneteket enyhíti. A férfiak jóval hajlamosabbak általában a szenvedélybetegségekre, így ők viszik a pálmát a viselkedésfüggőségekben is. A viselkedésfüggőségek között azonban jellemzően a szebbik nem sajátjai a különböző étkezési zavarok (a divatos anorexia, a bulémia és az ennek következményeként fellépő elhízás), a vásárlási kényszer, a kényszeres lopás (kleptománia) vagy a hajtépegetés. A játékszenvedély, a testedzés-mánia (akár a testépítés-függőség, keverve az anabolikus szteroidok és egyéb izomfelpumpáló szerek folyamatos, akár intravénás használata általi kémiai függőséggel), a kockázatkereső magatartás (lásd napjaink extrémsport-reneszánszát), a sokféle szexuális függőség (a kukkolás - voyeurizmus, a magamutogatás vagy egyszerűbben a szatír(kodás) - exhibitionizmus, a pedofília), illetve a romantikafüggőség inkább a férfiak privilégiuma. De szinte végeláthatatlan a sora az uniszex viselkedésfüggőségeknek: a munkamániától (workoholic) a kényszeres gyújtogatáson (pirománia) és a számítógép-internet függőségen át egészen a körömrágásig vagy akár a viccesen hangzó orrpiszkálásig.

Nincs olyan viselkedésforma, amelytől ne válhatnánk függővé. Ha valakinek bejön az orra piszkálgatása, és erre kóros mértékben áll rá, akkor válhat belőle orrpiszkálás-függő is. Tehát gyakorlatilag bármilyen viselkedésre rá lehet kattanni. A fenti problémákat a szerint érdemes osztályozni, hogy a társadalom mennyire toleráns velük kapcsolatban, mennyire védekezik - akár törvényi eszközökkel is - ellenük. Sokszor látjuk azt, hogy a munkamániás kitüntetést kap, pedig családja és önmaga is mérhetetlenül szenved betegségétől. Egy esténként békésen marihuánával relaxáló családfőt ugyanakkor - ha megtalálják nála a havi készletét - akár több éves börtönre is ítélhetik. A társadalom reakciói többnyire a kulturális tradíción alapszanak és nehéz őket megkérdőjelezni.

A viselkedéses-függőségek észrevétlenül hálózzák be a gyanútlan egyént. És persze van igazsága annak is, aki azt mondja, hogy szenvedélyek nélkül az élet csak egy "hóttunalmas" vánszorgás a kietlen országúton. De vegyük észre azt, ha a kémiai függőségek kialakulásánál, jellemző tüneteinél leírtakat (tolerancia, folyamatos vágy, a tervezettnél hosszabb időtartam, káros következmények megjelenése, változtathatatlanság, stb.) vesszük észre magunkon és környezetünkön kedvenc tevékenységünkkel kapcsolatban.

A viselkedéses-függőségek sok tekintetben hasonlítanak a kényszeres cselekedetekhez. Jellemzőek az ismétlődések, a sztereotip viselkedéssorok, melyek befejezéséig emelkedik az egyén belső feszültsége, majd azt követően a feszültség átmenetileg gyorsan csökken. Ez a megerősítés a legfontosabb a tevékenység-folyamat fenntartásában. A késztetés - a tevékenység ismétléséhez - órák, napok alatt tér vissza, miközben az egyén negatív következményeket él át (testi, lelki, kapcsolati, egzisztenciális, stb.). A késztetés valójában feszültség-emelkedést jelent, amit egy bizonyos határ után már nem lehet visszatartani és a tevékenység újraindul. 

Tapasztalataink szerint ezeket a problémákat az emberek kevésbé veszik komolyan, és ha bedarálódnak is, csak a sokadik alkalommal jönnek rá, hogy itt valójában szenvedélybetegségről van szó. Ezekkel a problémákkal sok szakember sincs tisztában. Gyakran hosszú idő telhet el, míg magával az alapbajjal lehet foglalkozni. Amint az illető csak egy kicsit is feljebb mászott a gödörből, próbálja is elfelejteni az egészet. Nem dolgozik a probléma tartós megoldásán. Ilyenkor jelentkezik a következő veszély, hogy a keresztfüggőség miatt a megoldatlan problémák más formában bukkannak felszínre. A munkamániás kockázatkereső lesz, a kapcsolatfüggő kényszeresen akar segíteni másokon. Az is előfordulhat, hogy a viselkedés-függőség kémiai függőségbe vált: ilyen például a játékgép és az alkohol kapcsolata.

Mi, a mai kor emberei kiszolgáltatottabbak vagyunk a szenvedélybetegségeknek, így a viselkedés-függőségeknek is, mint  elődeink. Ennek számtalan szociokulturális oka van (urbanizáció, fogyasztói társadalom, stressz…), melyek miatt fesztültebbek, szorongóbbak, szenvedély(beteg)esebbek vagyunk. Nem kell mindjárt megijedni, ha hétvégén 8 órán át ülünk kedvenc számítógépes játékunk előtt, de azért érdemes figyelni a jelekre - vagy ahogy nagymamám mondta mindig: „egyé'' rendesen”.