Minden cseppje egészség

Már az ókorban is tudták az emberek, milyen egészséges a méz. Az egyiptomiak mézkenőccsel ápolták a sebeiket, a méhpempő pedig drága kozmetikumnak, testi-szellemi frissítőszernek számított. A középkori kolostorokban is foglalkoztak mézkészítéssel. Magyarországon a méhészet a szerzetesrendek megalakulása után vált népszerűvé. Hazánk kedvező éghajlatának és a honi növényvilágnak köszönhetően számos fajtamézet állítanak elő a magyar méhészek.
A virágokból összegyűjtött nektárt a mézelő méh a kasba szállítja, ahol társai mézzé alakítják. Viasszal hermetikusan lezárt méhsejtekben tárolják, később ezekből a lépekből vonják ki a méhészek a kész anyagot. Több eljárás létezik a méz kinyerésére. Választhatják a lép melegítését és kicsorgatását, sajtolását vagy kipergetését.
A méz általában rövid ideig marad folyékony, hamar sűrűsödni kezd. A kristályosodás természetes folyamat, a termelők mégis igyekeznek kiküszöbölni. Ehhez azonban pasztörizálásra (hirtelen hevítésre és lehűtésre) van szükség, viszont eközben számos hasznos anyag elvész a mézből. Ne fogjuk hát fel hibának a méz ikrásodását, egyszerűen óvatosan melegítsük fel 40-50 fokra, hogy ismét cseppfolyóssá váljon. Száraz, hűvös helyen tároljuk, és igyekezzünk számára egyenletes hőmérsékletet biztosítani, akkor nagyon hosszú ideig megőrzi jó minőségét.
Naponta két-három kiskanálnyi méz elfogyasztása segíti egészségünk megőrzését. Magas ásványianyag-, nyomelem- és vitamintartalma az egész szervezetre jótékony hatással van. Gyorsítja a lábadozást, növeli a teljesítőképességet. Erősíti az ideg- és az immunrendszert, serkenti az emésztést és a segíti a szervezet méregtelenítését.
Nemcsak a méz tartalmaz rendkívül értékes tápanyagokat, hanem a virágpor, a méhpempő és a propolisz is. A virágpor 30 grammja fedezi a felnőtt ember napi fehérjeszükségletét. Csaknem az összes B-vitamint tartalmazza a méhpempő, amelynek értékes anyaga gyorsan bomlik, ezért a begyűjtés után fénytől és levegőtől óvni kell. Méhszu vagy propolisz néven ismert a méhek tömítő- és ragasztóanyaga, amelyet a növények ragadós váladékából gyűjtenek össze. A sárgás-barnás, gyantaszerű anyagból általában alkoholos tinktúra és kenőcs készül.