Időnként a jó szóból is megárt a sok

Egy falfirka szerint a hízelgés annak a művészete, hogy valakinek pontosan azt mondjuk, amit ő gondol saját magáról. Sokszor ez nem tudatos, egyszerűen szeretnénk jó benyomást kelteni másokban, ezért mondunk olyasmit nekik, aminek örülnek. Bizonyos mennyiségen felül azonban a hízelgés hiteltelenné válik, és a másik érezni fogja, hogy valamilyen hátsó szándék vezérli az őt dicsérőt. Általában a keveset hízelgő emberektől kapott elismerést mindenki sokkal jobban megjegyzi és megbecsüli.

A hízelgés az emberek nagy többségének jólesik, hiszen ezáltal megerősítést kap arról, hogy ő értékes, szeretetre méltó, fontos személy. Vannak azonban szélsőségesen alacsony önértékelésű emberek, akik nem hisznek a dicsérő szavaknak. Úgy gondolják, csak vigasztalásképpen hízelegnek nekik. Az örök bizalmatlanok azonnal valamilyen érdeket gyanítanak minden dicséret hátterében. A másik végletet az önimádók jelentik, akik állandóan dicsérő szavakra várnak.

Gyanúsak a folyton hízelgő emberek. Ha valaki ugyanazokat a sablonokat mondja jelenlétünkben másnak is, azonnal leesik a hályog a szemünkről. Az ilyen bókoknak egy idő után már senki sem hisz, még akkor sem, ha valóban őszintén hangzanak el.