Tenyérbemászó videogyár

[caption id="" align="alignleft" width="266"] Az apró kamerák a kéz minden rezdülését filmre vinnék, ha az akaratlan mozgásokat nem szűrné ki a mindig résen lévő digitális képstabilizátor
[/caption]Az apró méretű, mini DV-formátumú videokamerák ráadásul olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyre néhány éve még csak a professzionális készülékek voltak képesek. Talán kezdjük ott, hogy hússzoros optikai zoom alatt egyik gyártó sem rúghat labdába. A csúcstartó Panasonic harmincszoros nagyítása pedig a legfélénkebb videósokat is közel viszi a céltárgyhoz. Az optikait minden esetben kiegészítő digitális zoom ráadásul megháromszorozza-négyszerezi a nagyítás mértékét. Igaz, utóbbival csínján kell bánni. A mértéktelen közelítés egyrészt szemcséssé, töredezetté teheti a képet, ha nem megfelelőek a fényviszonyok. Másrészt pedig 800-szoros közelítésnél már a legkisebb kézremegés is élvezhetetlen imbolygássá rontja a felvételt. Az apró készülékeknek ugyanis minimális súlyuk miatt még csak tehetetlenségük sem igen van, ezért szinte minden mozdulatra megremegnek.

A mini DV-kamerák esetében éppen ezért elengedhetetlen a digitális képstabilizátor, amely kiszűri az akaratlan kézmozgások zavaró hatását. Az eljárás tulajdonképpen azt használja ki, hogy ezeknek a készülékeknek az érzékelője a szükségesnél nagyobb felbontásra képes. Igaz, az átlagos DV-kamerák 0,8 megapixeles teljesítménye jóval elmarad a digitális fényképezőgépek tudásától, a tévéképernyő igényeit még így is jócskán túlszárnyalja. A feleslegesnek tűnő képpontok pedig nagyon jól jönnek akkor, amikor az apró remegéseket kell kiszűrni a mozgóképből. A képstabilizátor persze nem mindenható. Nagyarányú közelítésnél csak állvány használatával mehetünk biztosra. Az átlagos turista nem cipel magával tévét azért, hogy ellenőrizze, felvételei tényleg sikerültek-e. Éppen ezért fontos, hogy a kamera kijelzőjén vissza tudjuk nézni filmjeinket. A korszerű készülékek esetében alapkövetelmény a 2,4-2,5 hüvelykes LCD-panel, ennél alább mi sem adjuk.

Létezik viszont egy olyan terület, ahol nyugodtan tehetünk engedményeket. A DV-kamerák ugyanis sok érdekes trükköt kínálnak. Ezek között számos képhatás, átmenet szerepel, ám néha érdemes velük csínján bánni. Ha van idő a kísérletezésre, akkor persze nincs gond, ám egy rosszul kiválasztott ún. „effekt” bizony könnyen elronthatja a különleges pillanatokat. A speciális hatásokkal érdemes odahaza, a kamerához kapott programcsomag segítségével számítógépen próbálkozni. Éppen ezért nem baj, ha az egyébként jó képminőségű kamera nem kínálja trükkök százait.

Érdemes megjegyezni, hogy számos DV-kamera nem csak kazettára dolgozik. A külön memóriakártyával rendelkező készülékek legfőbb előnye, hogy állóképeket, fotókat is készíthetünk velük. A 0,8 megapixeles érzékelők persze nem képesek csodára, de interneten küldhető képek készítésére azért alkalmasak.