2005.09.17. 00:00
Az egyedülálló anyák is ugyanolyan jó szülők
Ha nem akarja mindenáron az apát pótolni, az egyedülálló anya is jó szülő lehet. A lecke persze korántsem egyszerű, a gyereknek ugyanis mindkettőjükre szüksége van (lenne).
[caption id="" align="alignleft" width="159"]
A kicsi számára az anyukája jelenti a biztonságot
[/caption]Ha papás-mamást játszanak a gyerekek, mindig van egy apa, még ha otthon nem is ugyanaz a helyzet. A gyermekét egyedül nevelő nő – sajnos – egyáltalán nem ritka jelenség: hajadonok, elváltak, özvegyek, férjüktől külön élők. A közfelfogással ellentétben egyetlen szülő is alkothat gyermekével tökéletes családot, jóllehet sokan szégyellik ezt az állapotot, nem szívesen beszélnek a hiányzó(?) társról.
Pszichológusok azt javasolják, a nő éreztesse gyermekével: számára nagyon is megfelelő ez a családforma. Ne hangoztassa, hogy a kicsinek bizonyára mennyire hiányzik az apja – így ő sem érzi annyira súlyos veszteségnek a hiányát. Érdekesség, hogy a megfigyelések szerint a gyereknek nincs akkora szüksége az apjára, mint az anyjára. Az viszont nem igaz, hogy a csonka családban cseperedő gyerek kihívóan viselkedik, gyengén tanul és erőszakos felnőtté válik. Éppen ellenkezőleg: apa nélkül életrevalóbb és öntudatosabb ember lehet.
A csonka család bizonyos értelemben felszabadító hatású is, mivel rengeteg stresszt okozó tényező egyszerűen nem hat, nincsenek veszekedések, nincs ide-oda rángatás és érzelmi bizonytalanság. Röviddel a válás után persze még eléggé képlékeny a dolog, gyakran el-elhangzik a kérdés: vajon mi egy család vagyunk?Minden fejtörés középpontjában természetesen a gyerek áll. Hogyan képes számára egyetlen gyönge nő zavartalan gyerekkort biztosítani? És mi a teendő, ha a fiú, a kislány látni szeretné az apját – aki pedig nem igazán törődik vele, nem jön el a megbeszélt találkozókra. Fontos tudatni az apával: a gyerek érzelemvilágáról, lelki fejlődéséről van szó, amelyért őt is felelősség terheli. Lényeges: nem szabad befeketíteni az apát a gyerek előtt.
Igaz, hogy nem láthatja mindennap, de azért még főszerepet játszik a gondolataiban. Ezt támasztja alá számtalan kellemetlen kérdés, például: miért nincs együtt apu és anyu, hiszen nemrég még annyira szerették egymást.
