Félreértett testiség

Minden úgy marad a kezedben, fejedben, ahogy éppen volt, mintha valaki lenyomta volna a pause-t rajtad, és ebből a megállított filmkockából láthatod újra visszafelé a régebbieket. Alattuk két felirat váltja egymást, folyamatosan villogva: „hát ezért…” illetve „úgyhogy most ne rontsd el”. A baj az, hogy lehet már el is rontottad, de legalább végre érteni is fogod, mit és hogyan.

A földön fekszel, az elvonuló felhőket bámulva. A szokásos rossz érzés tölt el, nevezzük csalódottságnak, a szokásos tüskével a szíved mélyén. Két felhő között ér váratlanul a pause, aztán a felismerés. Hát persze hogy bekerült az a tüske újra, te magad kerestél neki helyet. Jött ez a valaki, ahogy a többi szokott, a semmiből, olyan huzattal, hogy szinte kivágta az amúgy záródó ajtódat. Beengedted, ahogy szoktad, és megint nemcsak az előszobába, minden rejtett zugodat megmutattál neki. Aztán a kémia is működésbe lépett. És mielőtt összeeresztettétek volna a vegyületeiteket, letisztáztátok azokat a bizonyos kereteket.

A folytatás itt >>>