Sólyom Katalin ötven éve pécsi színésznő, de még tartogat meglepetéseket

Az ötven éven át tartó pécsi színpadi sikerekről, a Nyilas Misi kisfiús karakterétől a Grace és Glória könnyeket fakasztó katarzisáig igen széles a skála, amit a színművésznő beírt a baranyai színházjárók emlékezetébe. Ezekről a kitűnő előadásokról jó néhányszor beszámoltunk már, miként a versmondó önálló estjeiről, vagy a szélkiáltós országjáró időszakáról is. Az 50 éves jubileum alkalmából éppen ezért rendhagyó módon elsősorban arról a 28 esztendőről kérdeztük a színművésznőt, amit a várostól távol töltött.

– Gyermekként élte át a II. világháborút. Mi maradt meg ebből?

– Édesapám akkor a Magyar Nemzeti Bank főfelügyelője volt, így jól éltünk Békéscsabán. Csodálatos gyerekkorom volt, a háborúból pedig semmire sem emlékszem. 1944-ben aztán menekülnünk kellett. Mehettünk volna Nyugatra is, de mi úgy döntöttünk, hogy maradunk, mert magyarok vagyunk. Édesapámat 1948-ban nyugdíjazták és utána jött a feketeleves. Édesanyámnak sikerült Fóton tanári állást kapni, így odaköltöztünk egy református imaterembe. Udvari kúttal és budival. Én ezt nem értem meg tragédiaként, mert gyerek voltam egy boldog családban.

– A Rákosi-évek?

– Jó tanuló voltam és jó úttörő, de jártam hittanra és templomba is. Elment akkoriban mellettem a politika, 1956 pedig számomra arról nevezetes, hogy összejárt nálunk a fóti értelmiség és megtanultam tarokkozni. Az 56-os megrendülés csak a forradalom leverése után jött. Azt követően pedig már soha többé nem léptem be semmiféle politikai szervezetbe.

– Jelentkezett a színművészeti főiskolára?

– A gimiben több versmondó versenyt nyertem, és színésznőnek készültem. A felvételin viszont elbuktam az egészségügyi rostán, mert egy gyerekkori szamárköhögéstől rekedt maradt a hangom. Így lettem kémia–fizika szakos a Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

– Tanított is?

– Csak az egyetemi gyakorlati esztendőben. Viszont hallgatóként teljesült a nagy álmom, akkor alakult az Universitas együttes a Budapesti Egyetemi Színpadon, melynek alapító tagja voltam, és ahol csodálatos szerepeket kaptam. Másrészt mi olyan darabokat játszhattunk, amit sehol másutt nem engedtek színpadra. A rektorunk jóvoltából Dürenmattot és Ionescut is műsorra tűzhettük, és nyugat-európai fesztiválokra is elmehettünk. Emlékszem, sírtam a Champs-Élysées-en, mert nem hittem el, hogy ennyi fény létezik. No, és szerepet kaptam Szabó István első filmjeiben is. Itt jegyzem meg, Szabó István most újra hívott, a következő munkájában ismét játszani fogok.

– Hogy lett ebből pécsi színház?

– Az Universitas főrendezője, Dobai Vilmos hívott ide. Elsőként a Muzsikus Péter kalandjai című gyerekoperában játszottam aztán... Volt még egy-kétszáz szerepem, de azokat már jól ismeri a baranyai közönség.

Máig kitart a bizalmas feladat

– Lázár Ervint idézve „a világban mindenkire rá van bízva valami nagyon fontos dolog”. Az én feladatom először az Ön a városunk része beszélgetős sorozatban tudatosult, a Tüke-díj átvételekor pedig újra rádöbbentem, hogy még tartozom valamivel Pécsnek. Ez lett a Csipkefa című könyv, amit életem fő művének tartok. Kezdő pécsi színészként ugyanis gyerekműsorokkal jártam az országot, magam gyűjtötte baranyai népi anyagokból, amit két éve írásban is rögzítettem. Gyerekkönyv lett népi mondókákkal, bölcsődalokkal és sírversekkel, a születéstől a halálig és már kapott belőle egy példányt minden baranyai bölcsőde, óvoda és iskola, én pedig igyekszem minél szélesebb körben megismertetni.

Civilben is nagyon sokat szerepel

Sólyom Katalin 1940-ben született Budapesten. Az ELTE kémia–fizika szakán 1964-ben szerzett diplomát, a színjátszást az Universitasban kezdte, többek között Jordán Tamással, Hetényi Pállal, Fodor Tamással, Halász Péterrel. 1968-ban került a Pécsi Nemzeti Színházba. aktív színészként elvégezte a Színművészeti Főiskolát is. Ötven év számtalan emlékezetes szerepe mellett igen aktív közéletet folytat a városban. Tanít a PTE-n, a Füsti Molnár Éva Színistúdióban, vezeti a Pedagógusok Versmondó Műhelyét, tagja a Pécs-Baranyai Hospice Alapítványnak, a Pécsi Nőegyletnek. Férje Várnagy Attila zeneművész, fiuk Gergő 43, Kinga lányuk 41 éves, veje Köles Ferenc, és öt unoka is van a családban.