A szomszéd füstöli tele a hálószobát – panaszolja olvasónk

A szomszédomba egy házaspár költözött társasházunkba. Bemutatkozáskor közölték, hogy cigiznek, én meg mondtam, hogy mi meg nem, és kérjük ne dohányozzanak az erkélyen! Na azt nem, ők azt tesznek birtokon belül, amit akarnak. Ilyen módon rövid lett a bemutatkozás.

Azóta is természetesen pöfékelnek mindketten, talán már direkt is a bosszantásunkra. A hálószobánk, amely az erkélyre nyílik, olyan szagú emiatt, mint egy negyedosztályú kocsma. Az erkélyen kiteregetett ruhák beszívják a cigaretta szagát. Undorító annak, aki nem dohányzik. Minek mossuk ki a ruhákat, illatos öblítőt használunk, ha más ezzel nem törődik?

Az erkélyen keresztül keresetlen szavakkal illetjük egymást, holott talán nem mi vagyunk a hunyók. Már az elköltözés gondolata is szóba került részünkről. Érvelek, hogy a beszívott cigifüst magánügy, de a kifújt már közügy. A másodlagos füst állítólag károsabb.

Ők nem füstölik tele a lakásukat,hiszen érzik, hogy valamilyen szinten „büdös”, de ránk meg ránk erőltetik a szájukból, tüdejükből kipöfékelt füstös levegő. Meddig kell és lehet ezt tűrni egy vétlen embernek? Ki tudja?

Név és cím a szerkesztőségben