Senki nem hozhatta zavarba az egykori pécsi vendéglátóst

Farkas Józsefet mindig is a vendéglátás éltette. Rendelkezik szakács-, felszolgáló-, üzletvezető- és technikusi végzettséggel is, hiszen mindhárom feladatot érdekesnek találta, azonban a kezdetekben a labdarúgás is központi szerepet töltött be az életében. Alacsonyabb osztályú bajnokságokban mutatta meg tudását, ám az egyik edzője nem jósolt neki komoly jövőt, így inkább a másik szerelméhez, a vendéglátáshoz húzott. 

– Már abban az időszakban is egész embert kívánt ez a szakma, így döntenem kellett. A labdarúgás szeretete azóta is megmaradt, és követem a kedvenceim szereplését, köztük a PMFC-t is – mesélte Farkas József. 

Jó kedéllyel számolt be különleges életútjáról is, ugyanis legmeghatározóbb állomásait tekintve, még a túrázók is megirigyelnék a szintemelkedéseit, hiszen fiatalon az akkoriban megnyitott Barbakán üzletvezetője lett, majd egy év után a város egyik legmagasabb pontjára tette át székhelyét, ugyanis a TV-torony üzletvezetője lett, ahol a húga volt az üzletvezető-helyettes. Egy-két évre tervezte ezt a munkát, végül tizenöt év lett belőle. Ezt követően ismét lement a pincébe, hiszen a Cellárium üzemeltetője lett, ahol két évtizeden át szolgálta a vendégeket. 
Az ízig-vérig vendéglátós munkája azonban nem volt ennyire ingadozó, sőt, számtalanszor vendégül látott köztársasági elnököket, politikusokat, ismert személyeket.

– Minél magasabb rangú vendégek látogattak hozzánk, én annál nyugodtabban végeztem a munkákat. Nem éreztem különösebb nyomást, hiszen ők is ugyanolyan vendégek voltak, mint mások – vélekedett a rutinos szakember. Többek között jó néhányszor vendégül látta évtizedekkel ezelőtt Aczél Györgyöt és Losonczi Pált is, de Göncz Árpád, az akkori köztársasági elnök is díszvendége volt a Cellárium ünnepélyes megnyitóján. Emellett Buzánszky Jenő, Mészöly Kálmán, Kállai Gyula és Sólyom László is szívesen vendégeskedett nála. 

Farkas József a szilveszterek kapcsán felidézte, hogy november közepén már nem lehetett asztalt foglalni a TV-toronyba, ugyanis már másfél hónappal a buli előtt telt házat hirdettek. A vendégek szerették a magasságot, hiszen jó idő esetén még különlegesebb kilátással szolgált a hely, ugyanis olyankor még a környező városok tűzijátékait is lehetett látni, ráadásul alkalmanként még a badacsonyi kúpot is megcsodálhatták. 
– A Celláriumot is ellepték az emberek az év utolsó napján. Nívós tombolanyeremények, négyféle vacsoraválaszték, és különböző programok színesítették az ünnepi programot – nosztalgiázott Farkas József. 
 

A varsói nagykövet nem illett a sorba

Farkas József külföldön is számos országban szervezett fogadásokat. Mint megtudtuk, a vendéglátós nem jön zavarba attól, hogy ismert embereket kell kiszolgálnia. El is mesélte egyik emlékezetes élményét, mikor Krakkóban dolgozott. A rendezvény remekül alakult, azonban volt ott egy férfi, aki az öltözéke miatt kilógott a sorból, mert kissé topisabban jelent meg, mint a többiek. Meg is kérdezték tőle: – Te vagy a konzul sofőrje? Mire jött a válasz: – Nem, én a varsói nagykövet vagyok!