Rizs nélkül nincs se reggeli, se ebéd, se vacsora, csak ezzel laknak jól

Ilyen utazásban volt részük az érdeklődőknek november 28-án a Nappaliban is, ahol a Pécsi Tudományegyetem International Seasons rendezvénysorozatának legújabb estjén vettek részt, ahol az indonéz gasztronómia és a kultúra is terítékre került. 

Nem fogok tudni mindent visszaidézni dr. Tari Eszter, a PTE Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar adjunktusának előadásból, de azt biztosan állíthatom, hogy egyszer, de akár többször is szívesen ellátogatnék Indonéziába, hogy magam is felfedezzem mindazt, ami ezen az estén fotókon keresztül tárult elénk. Mindent megkóstolnék egytől egyig, a hagyományos indonéz ételeket, valamint azokat is, amiket a történelem során értek más nemzetek hatásai, például vannak olyan ételek, amelyek részben indiaiak vagy éppen hollandok. 
Az előadás során két kedvenc részem volt: az első az, amikor kiderült, hogy Indonézia bizonyos részein rizs nélkül nincs se reggeli, se ebéd, se vacsora, mert úgy tartják, hogy ameddig nem ettek rizst, addig nem laktak jól. A másik, amely erősen megragadt bennem az az a rész volt, amikor a munkahelyi evésről volt szó: komolyabb megbeszélés vagy tanácskozás esetén a kollégák mindig kapnak ebédet, reggelit, attól függően, hogy milyen hosszú az adott megbeszélés. Tévedtem, még egy rész élénken él bennem az előadásból, ez pedig nem más, mint az elviteles jegeskávé, amelyet nem pohárban, hanem zacskóban szervíroznak. 
Ahogy írok, úgy jut eszembe egyre több részlet az előadásból, de hosszú lenne leírni, így igazából csak azt tudom mondani, hogyha lehetőségünk nyílik elmenni olyan előadásra, amely elénk tár egy új és ismeretlen világot, akkor mindenképp menjünk el rá, mert lehet, az adott előadás olyan meghatározó lesz, hogy azon kapjunk magunkat, hogy már a repülőn ülünk. 
Ezt az utazás iránti vágyat erősítette az előadás utáni kulturális műsor, amelyet a PTE-n tanuló indonéz diákok adtak elő a közönségnek, ami kezdődött egy üdvözlő énekkel, amelyet aztán egy legenda bemutatása követett, amiben megismerhettük Lutung Kasarung és Purbasari hercegnő történetét – angol nyelven, de a szervezők lefordították a szöveget, és mindenki érthette az előadást –, és itt még nem volt vége, még két énekes előadást láthattunk, majd egy bábelőadást hagyományos indonéz bábokkal, végül egy sámántáncot, amit annyira szinkronban adtak elő, hogy csak pislogott a közönség. 
És amit mindenképp kiemelnék még, hogy összesen 80 indonéz hallgatója van az egyetemnek, és szinte mindegyikük ott volt a Nappaliban, hogy megtiszteljék egymást a jelenlétükkel még akkor is, ha nem léptek fel, és még egy meglepetéssel készültek a közönség sorában ülőknek, színes karkötőkkel. 
 

Több látványos és érdekes előadás színesítette a programot
Fotó: Csortos Szabolcs