2024.02.13. 14:00
Szívügye volt a segítségnyújtás: harmincnyolc év után adja át a stafétabotot
Évtizedeket töltött a Skóciai Szent Margit Gondozóotthonban a vásárosdombói Schäffer Zsuzsanna, aki alázatos munkájának köszönhetően számos díjat kiérdemelt, de harmincnyolc esztendő után úgy döntött, hogy végleg átadja a ház kulcsait. A gondozóotthonban lakóknak is üzent: Szívvel semmit sem lehet elrontani, csak jobbá tenni a világot!
Fotó: S. Zs.
Még 1986. március 28-án lépett be a Skóciai Szent Margit Gondozóotthon kapuin Schäffer Zsuzsanna, igaz, 1974 és 1975 nyarán már egy-egy hónapot dolgozott ott kisegítőként, így nem volt számára ismeretlen a környezet. Kisnővérként kezdett, majd a későbbiekben a legtöbb időt a Felsőházban töltötte. A fiatalok ott tevékenykedtek, az idősebb nővérek pedig az Alsóházban, mert ott kevesebbet kellett gyalogolni. Ahogy teltek az évek, úgy az intézmény is komoly változásokat élt meg, sokan elmentek, a pályát is elhagyták, de Schäffer Zsuzsanna kitartott. Ebben az időszakban lett főnővér, majd 2008-ban részlegvezető, három esztendővel később pedig igazgató.
Fotó: S. Zs.
– Unalmasnak egyáltalán nem volt mondható egy nap sem. Amikor először beszéltem a lakókkal és dolgozókkal még a hangom is remegett, aztán lassan megszoktam, hogy nekem ez a feladatom, számomra ez rendeltetett
– osztotta meg gondolatait Schäffer Zsuzsanna. – Mit lehet tanulni azoktól az emberektől, akik „már megették a kenyerük javát”? Emberséget, alázatot, bölcsességet. Ha szükségem volt valami segítségre, akkor elmentem hozzájuk beszélgetni, mert mindig tudtak az élet nagy dolgaival kapcsolatban olyan tudást, tapasztalatot átadni, amiről korábban még csak nem is hallottam.
Eközben azonban megmaradt ízig-vérig mindennapi ápolónak, aki ápolói szemléletével nagy gondot fektetett arra, hogy a frissen pályára lépő kollégákat gyakorlati ismeretekre oktassa. Ápolói fogásokat, módszereket, a napi feladatok ellátása során alkalmazható szervezési elveket mutatott, és a mentorálás során mindig a személyközpontú ápolás szemléletének gyakorlati megvalósulását adta át. Az egyházmegyei fenntartóváltás nem okozott számára különösebben nagy szemléletbéli változást, hiszen kislány kora óta vallásos nevelésben részesült. Édesanyja, Schäffer Józsefné élete utolsó éveit szintén az Otthonban töltötte. Akik őt ismerték, láthatták, hogy lánya számára ő volt a vallásos példakép.
Elismerték munkáját a gondozóotthonban
Schäffer Zsuzsanna 2015-ben Pro Sanitate díjat, valamint SZIME-díjat kapott. Három évvel később elnyerte az Év dolgozója címet, továbbá ápolói pályafutásának harmincadik évfordulóján a fenntartó képviselője Tiszteletbeli Ápolóvá avatta. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara ugyanebben az évben MESZK-kitüntetésben részesítette. Aztán 2020-ban igazgatói életútjáról, az intézményben folyó munkáról a Magyar Televízióban műsor készült, 2021-ben pedig Szociális Munkáért járó miniszteri kitüntetésben részesült. Továbbá a nyugdíjas búcsúztatón Tiszteletbeli igazgató kinevezést kapott több évtizedes szakmai munkája elismeréseként.
Vezetőként nem szégyellt saját hibáiról, tévedéseiről nyíltan beszélni, és önkritikával az azokból nyert tapasztalatait másokkal is megosztani. Alapelve e téren az volt, hogy ugyanazt a hibát kétszer nem lehet elkövetni. Az Intézet az élete volt, amit azzal bizonyított leginkább, hogy lemondását követően hajlandó volt Kis-Kelemen Eszternek, az intézményvezetőnek az Otthont közös munka keretében lelkiismeretesen átadni.
– Minden lakónak és dolgozónak és a legjobbakat kívánom. Tegyenek a legjobb belátásuk szerint. Szívvel semmit sem lehet elrontani, csak jobbá tenni a világot, embereket, dolgozókat és önmagunkat! A falu lakósságának is hasonlót kívánok
– nyilatkozta Schäffer Zsuzsanna, akinél jó példáját láthatjuk annak, hogy igazán jól csak azt tudjuk csinálni, amit szeretünk.
