Amikor a mecseki bányászok fogtak össze saját érdekeik védelmében - galéria

A rendszerváltás pedig szenes vonalon sem hozott semmi jót, sorban zajlottak a leépítések, s ennek részeként kereken 30 évvel ezelőtt, 1994 márciusában nőnapi ajándékként tudták meg a vasasi bányászok, hogy bezárják az üzemet. A bányászt nem kell félteni, ami a jussa, azt mindig kiharcolja, bármilyen politikai vagy céges vezetővel szemben. A föld alatti élethez szokott emberek így hát nem engedték második otthonuk elvételét, melegváltásban teljes szakmányok maradtak a föld alatt, és a mélyben a főszállító vágaton védték állásaikat, álláshelyeiket. 

Volt szerencsém köztük riportozni, azt az elkeseredést nehéz szavakba önteni. Tudták, sejtették, hogy eljön ez a nap, de megérni, hogy 250 évi bányászat gyakorlatilag kilakoltatással érjen véget, azt nehéz volt elfogadni. Volt, aki sírt, más kis időre a külszínen családja szeretetébe menekült, de abban egységes volt a társaság, hogy meg kell védeni a bányát, a munkahelyeket. 

Az utolsó mecseki bányászsztrájk volt ez, mely mondhatni jelképesen ragaszkodott a föld fekete kincséhez, az ipartörténet negyed évezredes szeletéhez. Döbbenetes volt látni, amint az ötvenkilós támokat mosolyogva cipelő vájvégiek könnyezve könyörögtek a folytatásért. 
Akkor találtak átmeneti megoldást, de aztán végül szép lassan minden föld alatti bányaüzem bezárt.