Pécs rossz hírű környékén több bordély is működött egykoron

A XIX. évszázad végének, illetve a XX. század elejének legelrettentőbb hangulatú környéke Pécsett a Kígyó utcában volt. Ha az feltűnt a korabeli újságok lapjain, akkor már mindenki rögvest tudhatta, valami rendőrségi ügyről lehetett csak szó. A helyszín a belváros, de ma már a kacskaringós sikátort nem lehet meglelni a zsinagóga tőszomszédságában. Napjainkban Tímár utca a neve.

Pucz Péter (Pécsi Újság.hu)

Fotó: Löffler Péter

A „Korhelyek, garázdák, és más lókötők Pécsett és Baranyában, a boldog békeidőkben” című könyvben dr. Szalánczi Krisztián történész részletesen is foglakozott a Kígyó utca történetével. Többek között ezt a könyvet is segítségül hívtuk, a bűnös múlt megidézésekor.

A keskeny, még nappal is sötét Kígyó utcában egy örömtanya garantáltan engedéllyel fogadta a vendégeket. A kifejezetten rossz hírű területről már 1897-ben is, mint a bukottak utcájáról számoltak be a hírek. A január 27-én megjelent Pécsi Figyelő azt hozta az olvasók tudomására, miszerint két festőmunkás szállt harcba a kövezet mentén „dolgozó” nőkkel. Általában az örömlányok szokták nyerni az ilyen csatákat, mert többen voltak, mint a vendégeik. De itt megfordult a hadiszerencse, az „ecsethuszárok” kerültek ki nyertesen a nem részletezett csetepaté végén. Annyira, hogy az egyik hölgyet, még az éjszaka folyamán kórházba kellett szállítani.

Nincs új a nap alatt!

A kuplerájok világa vonzotta a részeg férfiakat, a duhajkodás elmaradása számított komoly eseménynek a városban. Ráadásul közegészségügyi szempontból is komoly aggályok merültek fel a rendőrség, meg a városi elöljáróság köreiben. De itt nem csupán a nemi úton terjedő kórokra érdemes gondolni, hiszen néha tüdőbaj is felütötte a fejét, meg minden más, ami máshol csak ritkaságnak számított. Mégis, sokáig nem tettek érdemi lépéseket a megszüntetés érdekében az arra illetékesek.

Ezt azonban nem kizárólag a tohonya hozzáállás indokolta. Az egykori Majláth (ma Kossuth) térről elágazó kis utcácska ugyanis annyira szűknek, jelentéktelennek tűnt, ami okán nem keltett feltűnést. Akiknek ott akadt dolguk, persze tudták jól az irányt, még reklámra sem volt hozzá szükség. A tisztes polgárok meg úgy viselkedtek, mint akik nem sejtették a nyílt titkot. Ezzel tudta megőrizni a „varázsát” az utcácska, mivel máshol sokkal jobban a városlakók látómezejébe került volna a botrányos negyedecske. Iskola, közintézmény nem működött ott, ezt is javukra lehetett írni.

Végül a Czindery utcába telepítették át a „műintézményt”. A jelentésekből pontosan nem derült ki, de azt lehet feltételezni, hogy a törvényes nyilvánosház mellett feketén is működött pár olyan hely, ahol fogadták a kicsapongó pernahajdereket.

Főispáni névadó

Az idősebbek még mindig emlegetik Pécsett, hogy a II. világháború előtt, meg egy kicsit utána is a Czindery utcában működött egy kéjtanya. Aminek névadója nagyatádi Czindery László földbirtokos, főispán volt. Nevezett személy 1792-ben született, majd 1860-ban hunyt el. Baranyában Pellérden, illetve Szigetvár környékén rendelkezett birtokokkal. A Pécsi Takarékpénztár megalapítójaként is emlékezhetünk rá, annak első elnökeként. 1845-től 1848-ig töltötte be a posztot.

Súlyos késelés is megesett

Véres csatatere volt a Kígyó utca a gyanús alakoknak. Ennek bizonyítékaként, a Pécsi Figyelő 1896. július 4-én megjelent írása szerint, egy szolgalegényt böktek meg a helyszínen. A tettest egy olyan személyként jellemezték, aki éppen pár napja szabadult a rendőrségi fogdából. A renitens egy csavargóként, névvel említett illető volt, számára tehát nem lehetett idegen a fogda, ahová bekísérték. Az áldozat állapotáról ellentétes információk reppentek fel, az egyik súlyos sebesülést említett meg.