Örök emléket adtak az egykori nyári napközik - Képgaléria

Szerettem a nyári táborokat. Főként, ha osztálytársakkal, barátokkal vághattunk neki a kalandoknak, de volt, hogy senkit sem ismertem, és olyankor is mindig megtaláltam azokat a pajtásokat, akikkel jól lehetett múlatni az időt. A legjobb az volt, ha vízparton, vagy legalább egy medence partján volt a táborhely, de jól tudtuk érezni magunkat akkor is, ha nem volt semmi extra a körülményekben, de legalább egy pettyes lasztit kaptunk.

R. B.

Mivel szüleim dolgoztak, így el lettem küldve minden rendelkezésre álló nyári táborba, és ez akkoriban bizony még nem volt pénzkérdés.

Ha manapság valaki annyi táborba szeretné elküldeni a gyermekét a vakáció alatt, mint ahányban mi jártunk, ahhoz bizony nem feltétlenül elég két szülői fizetés, igaz, akkoriban nem voltak jacht- vagy golftáborok. Volt viszont tábortűz, szalonnasütés és a feledhetetlen menzai koszt, amit valaki vagy szeretett, vagy ránézni sem volt gusztusa. A tökfőzelék és a sóska közutálatnak örvendett, ám óriási tülekedés volt, ha mákos tészta vagy máglyarakás került az asztalra.

Ilyenek voltak a nyári táborok

Fotók: Laufer László

A legmurisabb nyári emlékem egy úszótáborhoz kapcsolódik. Két héten át simán úsztam a hosszakat a medencében, amelyben leért a lábam, de a mély vízbe nem voltam hajlandó bemerészkedni. Az úszóedző ezért kitalálta, hogy nem kell ugyan bemennem, de azért gyakorolnom kell a helyes vízbe ugró pozíciót a dobogón előrehajolva. Ezt követően egy fenéken billentés után a vízben találtam magam, és rájöttem: tényleg tudok úszni.