Omega koncerttel tisztelegnek a zenekar elhunyt legendái előtt (videó)

- Szinte hihetetlen, hogy már több mint negyven esztendeje muzsikáltok együtt, ennyi időt kibírni egy házasságban is embert próbáló feladat. Nektek hogyan sikerült?

- Bizony, 1981 őszén alakultunk, de az együttes létezését 1982 februárjától számolom, akkor kaptuk ugyanis az első gázsinkat, ha jól emlékszem, ötszáz forintot. Egy szajki bálban játszottunk. Még jóformán gyerekek voltunk, nem sejthettük, hogy hamarosan nagyon beindul a szekér. Baranyában szinte minden településen játszottunk a nyolcvanas-kilencvenes években.

Mi, öten, teljesen más zenét szerettünk, mondhatjuk, hogy a zenei ízlésünk tűz és víz volt, mégis, amikor felmentünk a színpadra, ez már nem számított. Hatalmas toleranciával viseltettünk egymás iránt mindig, ami nemcsak a zenében, hanem a mindennapok során is megmutatkozott, így teltek el az évtizedek. Volt olyan év, amikor 120-160 fellépésünk is volt, rengeteg időt töltöttünk együtt. Egymás rezdüléseit is érezzük, nyugodtan mondhatom, egymás gondolatait is tudjuk. Amikor például Pisti (Boda István - a szerk.) fordul felém a színpadon, s látom, hogy kitalált egy dalt, ami következzen, már tudom is, melyik az, s már játsszuk is.

- Az ezredfordulót követően már nemcsak báli fellépéseitek voltak, az ország minden részébe, sőt, a határokon túlra is eljutottak kísérő- vagy koncertzenekarként.

- Felkaptak minket különböző rendezvény- és konferenciaszervező cégek, akik a mai napig is kötnek le nekünk fellépéseket. Több magyar sztárelőadóval is dolgoztunk, például Csepregi Évával, Komár Lászlóval és másokkal. Rengeteg számot tudunk, saját dalaink is vannak. Léteznek különböző zenei stílusú műsorblokkjaink, így mindig tudunk idomulni a közönség igényeihez. Németországban például a rock-blokkunk arat, a Queen vagy a Scorpions számaival hatalmas sikert lehet elérni. A társaim képzett muzsikusok, szinte bármit képesek vagyunk feldolgozni.

- És most egy újabb nagy dobásra készültök, szeptember 16-án Mohácson, az egykori kertmozi szabadtéri színpadán Omega emlékkoncertet adtok. Csak kevesen tudják, hogy az Omegát több szál is fűzi Mohácshoz.

- 1997-ben, az akkor éppen inaktív Omega együttes 35 éves születésnapján több, mint kétórás Omega-koncertet adtunk ugyanitt, a kertmoziban. Az ötletet fiatal rajongók adták, s végül a közismert mohácsi fogorvos, dr. Lucius Gábor közreműködésével valósult meg. Az Omegából Benkő László, Mihály Tamás és Kóbor János is eljött, ők sajnos már csak az Égben lebegők csarnokából figyelhetik majd a mostani koncertet. A fellépés után a Halászcsárdában Nagy Tibi bácsi látott vendégül minket, jót beszélgettünk az omegásokkal. Aztán néhányszor még összefutottunk különféle fesztiválokon, üdvözöltük egymást, de ennyi volt a kapcsolat. Sokkal később tudtuk meg, hogy az együttest a mohácsi látogatás inspirálta arra, hogy folytassák a zenélést, sőt, az Egy életre szól című slágerük is a koncert hatására született meg.

- És most, 2023-ban honnan jött az újabb koncert ötlete?

- Ültem Lucius Gábor fogorvosi székében, aki ezekről a régi dolgokról anekdotázott, és felvetette, adjunk ismét Omega koncertet a régi helyszínen. Nekem nagyon tetszett a gondolat, s a zenésztársaim is azonnal igent mondtak. Az eredeti, ős Asterix-felállásban muzsikálunk majd.

- Hogyan választjátok ki a számokat?

- A 97-es koncert anyaga lesz a váz. Az Omega szinte minden korszakából játszunk majd dalokat.

- Az Omega híres volt a színpad- és hangtechnikájáról is, ebből a szempontból mire számíthat tőletek a közönség?

- Ezen a téren is világszínvonalú volt az együttes, nálunk nem lesz lézer és füstgép, ezek a dolgok hatalmasra növelnék a kiadásokat. A hangzásban viszont igyekszünk közelíteni hozzájuk.

- Nem lesz kicsi a nézőtér? Ahogy halljuk, nagyon jól fogynak a jegyek. Terveztek több előadást is, esetleg másutt is?

- Igen, elképzelhető, hogy Mohácson egy újabb napon is színpadra lépünk, s az sem kizárt, hogy máshova is elvisszük a koncertet. Azonban ehhez éreznünk, látnunk kell a közönség reakcióit, s azt is, hogy mi hogyan éljük meg az egészet, aztán majd döntünk az esetleges folytatásról.

- Úgy tudom, az Asterix életében is mérföldkő lesz ez a koncert.

- Bizonyos szempontból igen. Nem mondom, hogy ez lesz a búcsú, mert mi nem leszünk az a zenekar, amelyik ötször elbúcsúzik a közönségétől, másrészt nem is lenne igaz. Az viszont tény, hogy klasszikus báli és parti zenekarként nem nagyon vállalunk majd fellépéseket a jövőben, koncertzenekarként viszont továbbra is muzsikálunk.