Égen-földön otthon van

2024.03.02. 18:08

A fotózás kellemes és hasznos hobbi, nyugdíjasként sem késő elkezdeni

A Mecseki Fotóklub 67 éves történetében eddig a leghosszabb időn át (23 évig) Hámori Gábor volt az elnök. A nyugdíjas fotóművész most töltötte be 70. életévét, amit gyönyörű légi felvételekkel ünnepel a közösségi hálón. A képeket látván bizonyos, hogy nem unatkozik, egyúttal kortársainak üzeni, hogy a fotózásba érdemes bármely korban belevágni.

Mészáros B. Endre

Fotó: Hámori Gábor

Ha valakitől érdemes megtudni a fotós mesterség fortélyait, finomságait, akkor az Hámori Gábor, aki 55 éve fotózik és negyven éven át tanította a szakma alapfogásait. Egyformán otthon van az analóg és a digitális technika minden területén, még az olyan extra vonalakon is, mint a légi és a víz alatti fotózás. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy nyugdíjaskorban az egyik legtökéletesebb hobbi a fotózás, mert sokat kell túrázni, sétálni hozzá, csodás tájakat, történelmi emlékeket lehet így felfedezni, és mindezt művészi alkotásokban örökíthetjük meg. 

– Mit mondana egy mai kezdőnek, mit kóstál napjainkban egy jól használható fotósfelszerelés és mennyi idő megtanulni a fotózás alapvető tudnivalóit? 

– Úgy félmillió forintból már nagyon jó szettet lehet összeállítani. A legfontosabb alapok a netről is elleshetők, de jobb egy tapasztalt fotóstól tanulni, mert úgy a képalkotás, a látásmód is elsajátítható. Mindenesetre kell hozzá legalább két év, mire az ember szó szerint képben lesz a fotózással. Viszont hozzátenném, a Mecseki Fotóklubban is van olyan személy, aki 60 év felett kezdte el, és ma már több díjnyertes munkája van. Szóval a fotózás bármely korban elkezdhető, megtanulható magas szinten. Nyugdíjasként pedig ideális elfoglaltság, mert bárhol végezhető és összekapcsolható a kellemes a hasznossal, a mozgás a kreativitással, miközben a test és a szellem is karbantartható ily módon. 

– Ha már mesterek. A Mecseki Fotóklubban eltöltött fél évszázad során kiktől tanult a legtöbbet? 

– Mondhatok legendás neveket, így dr. Szász Jánost, Lantos Miklóst, Lajos Lászlót, vagy a még 97 évesen is aktív Tillai Ernőt, ugyanakkor szinte mindenki hatott rám a tagok közül valamiképp. No és ma már engem is sokan tekintenek a mentoruknak. 

– Fél évszázada napról napra nyomon követi a fotózás változásait. Nagyon átalakult eközben a világ? 

– Az analóg időszakhoz képest az ezredfordulót követően több tízszeresére nőtt a fotózók száma. Rengeteg komponálatlan, szakmailag hibás mű kerül így fel a netre, ugyanakkor sokkal több ösztönös tehetséggel lehet találkozni. Mindemellett napjainkban csak az üzleti szféra telített, a művészeti fotózásban nagy a szabadságfok minden területen. 

– Ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy pazar drónfotókat tett fel a közösségi hálóra. Hogy születik egy ilyen mű? 

– Először is, ezek nem drónról készültek, hanem repülőgépről és helikopterről. Az ilyen képek ugyanúgy születnek, mint a földön, magunk keressük meg, választjuk ki, komponáljuk meg az igazi látványt. A drón esetében a földön a telefonképernyőn látjuk, hogy mit fog be föntről a masina, s így igyekszünk elkapni a legjobb pillanatot. Azonban ily’ módon a személyes élmény, a szubjektum kevésbé érvényesül. Arról nem beszélve, hogy a drónokon többnyire nagy látószögű objektív van, ami mindent torzítva mutat, ha viszont a levegőből fotózom, akkor olyan lencsével dolgozom, ami a látásmódomhoz a legjobban passzol. 

– Azért ez a légi fotózás nem lehet olcsó mulatság! 

– Különösen a helikopteres változatot kell megfizetni, igaz, akkor lassabb a mozgás és jobban megközelíthető a célpont. De a repülős módi is 100 ezer forint egy órára. Ezt csak szponzori háttérrel, megrendelésre érdemes csinálni, pontos útitervvel, előre megtervezve mindent. Legutóbb például a Dunakanyart fotóztam így. Összesen öt városalbumom született ily módon, Szegedről, Debrecenről Budapestről, Pécsről pedig kettő is. Emellett szeretek légi tájképeket alkotni – akár absztrakt képeket is –, de például a mánfai Árpád-kori templom körül a természeti és az épített környezet összhangja spontán is csodás kompozíció. 

– Mi a nagy terv még ezen a vonalon? 

– Szeretnék az országról egy összefoglaló légi fotós albumot létrehozni, valamint a Dunáról a forrástól a Fekete-tengerig egy másikat. Utóbbi azonban most igen nehezen menne, mert a folyó több pontján katonai műveletek zajlanak. 

– Mire lett több ideje, amióta leköszönt az elnöki posztról és a nyugdíjaséveket élvezi? 

– Elsősorban az aktív alkotói fotózásra. És nemcsak időben: a szervezői munkát leadva a lelkem is felszabadult. Újdonság azóta számomra a víz alatti fotózás, emellett diákkorom óta vágytam a fekete-fehér fotózásra és most ezt is megvalósítom: a képeim kétharmada ebben a formában készül. Emellett sokat túrázom, biciklizem, ahová legtöbbször gépet sem viszek magammal. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában