Kell még ahhoz néhány év, hogy az OSZT utolérje a POSZT-ot

Ez valamit előrevetít a rendezvénysorozatról, hiszen a POSZT 19 éves történetében fél nap alatt elfogyott minden jegy, de volt olyan is, hogy a jegyárusítás kezdete után 5 perc alatt kikerült a teltház tábla.

- fogalmazott lapunknak Harsányi Attila, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, aki most itt  a MASZK színészzsűri tagja, s az ezredforduló tájékán évekig Pécsett játszott, a POSZT-on pedig többször is megfordult, például díjat is nyert a Szolnoki Színház Karamazov testvérek bemutatójában. 

Hozzátette, neki egész évben nincs ideje, lehetősége más teátrumokat megnézni, ez pedig adott volt, ezért csak hálás tud lenni. 

A kaposvári Csiky Gergely Színház a városközponttól jó egy kilométerre található (mintha annak idején Pécsett a Zsolnay Negyedben ment volna minden program és darab) így a celebekkel, a színészsztárokkal, szaktekintélyekkel nemigen lehet összefutni a centrumban. Minden egy helyre összpontosult tehát, mert a versenyprogramokon túl a kiegészítő fesztivált is a teátrum melletti parkban rendezik. Ez valójában egy szabadtéri színpadot jelent, ahol napjában négy zenés, mesés bemutató zajlik késő délután és este, valamint néhány árust, kézműves és gasztrokínálatot kap a vendég. Hogy finom legyek, egy POSZT-on nevelkedett néző ezért az OFF kínálatért bizonyosan nem törné magát. 

Én egyetlen előadást láttam, a Vígszínháztól Csehov: Sirályát, külföldi (grúz) sztárrendezővel, a színpadon pedig többek között Stohl Andrással, Nagy-Kálóczy Eszterrel, Hegedűs D. Gézával, ifj. Vidnyánszky Attilával, no és még egy korábbi pécsivel, Méhes Lászlóval, aki Rázga Miklós igazgatói időszakában a PNSZ tulajdonképpeni főrendezője volt. Igen nagy elvárásokkal érkeztem, mivel annak idején láttam a POSZT-on a Civil Közösségek Házában a Krétakör Siráj (így pontos jével) darabját, amit máig a magyar színháztörténet egyik legjobb darabjának tartok. Mégsem csalódtam, mert igen látványos, ötletes, kísérletező játékot láttam ezúttal is. Ráadásul igen aktuálisat, az élet ezer szeletére kiterjedő magvas gondolatokkal.

 A versenyprogramban egyébként ott volt minden teátrum, akiket a POSZT-on is megszokhattunk, s politikai hovatartozás nélkül érkeztek az előadások. Alföldi Róbert rendezése éppúgy, mint a határontúliak vagy a független társulatok. Viszont a fesztiváléletet csak közvetlenül a színház környékén lehetett felfedezni, ugyanakkor a bemutatók egy kis marketinglehetőséget is teremtettek az éppen játszó társulatoknak: a bemutató időtartamára a teátrum folyosóin minden az adott színház évadbeli kiemelkedő darabjait hirdette. A legmeglepőbb újdonság az volt, hogy akár öt-tíz éve futó előadások is bekerülhettek a megmérettetésre. Ami jó, mert biztos, hogy így kiemelkedő darabok érkeznek, ugyanakkor elvész az évadbeli összemérése a társulatoknak. 

A pécsi színészek közül Bacskó Tündével találkoztam, akik péntek este adták elő a Csirkefejet. Mint kiderült, nem kis nehézségek árán, mert különböző okok miatt az eredeti produkcióhoz képest három színészt is cserélni kellett (a JESZ-ből kettő, a Bóbita Bábszínházből egy fő a beugró). 

Annak idején Jordán Tamás egyszer elmesélte nekem, azért találták ki a POSZT-ot Simon Istvánnal, mert az országjáró változat ellaposodott, volt, hogy csak negyed, vagy félházzal mentek a programok. Ezért hát rászervezett egy döntően ingyenes rendezvényekből álló színházzal kapcsolatos fesztivált, fix helyszínnel, összművészeti jelleggel. Pécsett aztán ez a Sétatértől a Dante Cafén, a Király utcán át egészen a Zsolnay Negyedig, a Kodály Központig hozott izgalmas eseményeket.