Moszkványi távot ér az új bringarekord

Hét nap, 2212 kilométer. Kerékpáron! Mindum Károly e szinte hihetetlen teljesítménnyel – még hitelesítésre váró – új világrekordot állított föl a 60 év feletti korosztályban.

A már számos ultra-kihívást leküzdő pécsi környezetvédő-mérnökember október elején az ormánsági falucskában, Drávaszerdahelyen vert tanyát, onnan rótta a napi köröket napsütésben, esőben, hajnali fagyközelben és szélviharban, fáradhatatlanul.

Hogy miért is vágott bele, így, túl a hatvanon? „Már hiányzott ez a fajta próbatétel” – indokolt a túra előtt. „Soha többet hasonlót!” – mondja most, hogy a háta mögött tudja a még általa sem várt „kínokat”. Utóbbit persze széltől még mindig gyulladt, fáradt szemében is a huncut csillogással, ami sejteti, hogy ha igazán kipihente magát, ezt a mondatot biztosan átértékeli. És hogy mi is fájt a napi egy-két órás gyorsalvással meg-megszakított bringázás során a legjobban? Talán a „lelke”, mondja, hiszen a fizikai fájdalmakhoz a sok próba alatt már hozzáidomult. Ám egy-egy pihenő után újra és újra nyeregbe pattanni, nos, az már alaposabb mentális felkészülést követel.

Szerencsére a genetikája sokat segít, mondja, hiszen a szervezete különösen gyors regenerálódásra képes; és ha az izmoknak-ízületeknek nem is tesz jót, a lelki ráhangolódásban a kor is segít kicsit.

Érdekesség, hogy a folyamatos tekerés miatt annyi kalóriát égetett, amelynek szilárd étellel pótlásához napi 60–70 szendvicsre lett volna szükség, így a jóízű vacsi helyetti újabb pszichoterrorként is maradtak a zselésített energiabomba-táplálékkiegészítők.

És ha a Dráva-menti körözés nem illusztrálná elég látványosan, ez 150 kilométerrel több a Pécs–Moszkva távolságnál, ami a Google map szerint autóval – és nyilván váltott pilótákkal – is 23 óra 18 percet követel…