Rejtett erőket hív elő a népszavazás

– A kampány miatt megbolydult méhkashoz hasonlít a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) budapesti székháza. A referendum kezdeményezőjeként miként éli meg a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtti heteket?
– Nehéz időszak előtt állunk. Magam és munkatársaim mindennap késő éjszakáig dolgozunk és hajnalban kezdjük a munkát. Hatalmas erőt ad a körülöttem tapasztalható összefogás. Arra törekszünk, minden területen eljusson üzenetünk a magyar szavazókhoz, hogy egy percig se féljenek, a kettős állampolgárság megadása senkinek nem veszélyezteti a jövőjét. A határon túli magyarság küzdelmes sorsú, magyarországi testvéreit tisztelő, becsülő közösség, amelynek lélektani töltetet adna ennek a jognak a birtoklása.
– Köztudott, hogy ön is erdélyi. Személy szerint mióta foglalkoztatja a kettős állampolgárság kérdése?

Szülei ott éltek száműzetésben, emiatt csíki székelynek tartja magát. Azt is számon tartja, hogy felmenői határőrök voltak.

– Nős, három gyermek édesapja

– 1973: Kolozsváron egyetemi rádiót alapított

– 1976: villamosmérnöki diplomát szerzett a kolozsvári műegyetemen

– 1983: részt vett az első romániai személyi számítógép megalkotásában

– 1990–1992: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökségi tagja

– 1992: a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja

– 1996: az MVSZ elnökhelyettese

– 2000: az MVSZ elnöke

– 1989-ben, a romániai forradalom után alakult Nemzeti Megmentési Front magyar tagjaként mondtam ki először: lehetővé kell tenni külhoni nemzettestvéreink számára a magyar állampolgárságot. A MVSZ 1996 óta áll ki a kettős állampolgárság mellett. Sajnálatos, hogy minden erőfeszítésünk dacára a magyarországi politika nem tett erőfeszítéseket a kérdés megoldására.
– Jelenleg budapesti vagy kolozsvári lakosként tekinthetünk önre?
– Kolozsváron lakom, az MVSZ tisztségviselőjeként nyolc éve dolgozom Budapesten. Családom otthon él.
– Ez idő alatt nem gondolt arra, hogy hivatalosan kéri a magyar állampolgárságot?
– Dehogynem. 1999-ben fordultam az illetékes szervekhez. Azt az utat választottam, mint más nemzettársaim, de az elmúlt öt év nem volt elegendő arra, hogy a hivatali útvesztőkön átvergődjek, így mindmáig nem kaptam állampolgárságot.
– Miként rendezi be az életét Kolozsvár–Budapest között?
– Korábban a hét egyik felét itt töltöttem, a másik részét pedig Kolozsváron. Az utóbbi hónapok munkái teljesen ideláncolnak. Gyerekeim nehezen élik meg azt, hogy édesapjuk sokat van távol. Mindig úgy gondoltam, hogy ezt az áldozatot meg kell hozni a hazáért. Az én felmenőim székely határőrök voltak. Számukra is mindenekelőtt a köz érdeke volt fontos, azután jött a család és a magánérdek.
– Amikor elindították a népszavazást, számítottak a kormány heves ellenállására?
– Azt hittük, kezdeményezésünk kiváló eszköz lesz a magyar társadalmat kettészelő árok betemetésére. Ez egy össznemzeti, pártok felett álló ügy. Megdöbbentett az a megtévesztés és hazugságáradat, amelyet tájékoztatásként mutat be a kormány. A józan észnek ellentmondó számokkal riogatják az embereket, aminek annyi valóságtartalma van, mint a 2002-es választási kampányban bejelentett 23 millió román munkavállaló beözönlésének. Ráadásul a kormány kiváltott egy olyan eseményt, amire Trianon óta nem volt példa, vagyis arra, hogy a határon túli magyar közösségben tüntetéssel és szidalmakkal várjanak Magyarországról oda látogató tisztviselőt.
– Nem tart attól, hogy a kettős állampolgárság megadása mégis jelentősen hozzájárul a szülőföld elhagyásához?
– Aki ilyet mond, annak fogalma sincs nemzettestvéreink lélektanáról. A minap egy kereskedelmi tévében megszólaltatták a verések elől a Vajdaságból elmenekült Sötét családot a kettős állampolgárságról. A családfő elmondta: ha meg lett volna a magyar állampolgársága is, soha nem kellett volna elhagynia szülőföldjét. Az értetlenkedő riporteri kérdésre az interjúalany elmondta, nem került volna sor megveretésükre, mert ha valakik tudják, hogy védtelen emberrel állnak szemben, akkor rárontanak, de ha egy állam áll az ember mögött, akkor százszor meggondolják a vele szembeni támadást.
– Hogyan akarják igazukról meggyőzni a voksolókat?
– A napokban elkezdtük azon szórólapok, tájékoztató füzetek terjesztését, amelyekben kifejtjük érveinket. Hamarosan a rádióban és a tévében közérdekű felhívásokat teszünk közzé. Ezrek járják az országot, és a személyes beszélgetésen át a hangosbemondóig minden lehetőséget kihasználunk arra, hogy megnyugtassuk a magyar szavazókat.
– Honnan teremtik elő a kampányhoz szükséges anyagi forrásokat?
– Minden költségünket lelkes hazai és külföldi magánszemélyek adományaiból fedezzük.
A tájékoztatókat eljuttató több ezer ember – minden munkatársamhoz hasonlóan – ingyen dolgozik az ügy érdekében.
– Mennyire működnek együtt a kérdést támogató jobboldali politikai erőkkel, ismerik egymás stratégiáját?
– Eddig nem került sor egyeztetésre, a sajtóból értesülünk a fejleményekről. A kezdeményezés össznemzeti ügy. Azt tartanám kiegyensúlyozottnak, hogy ha már a kormánypártok nyíltan a népszavazás ellen fordultak, akkor az ellenzéknek is fel kell vennie a kesztyűt. Az MVSZ pártok felett álló össznemzeti civil szervezet.
– A történelmi egyházak miként fogadják a kezdeményezést?
– Mind a négy aktív protestáns püspök egyértelműen a kettős állampolgárság mellett áll. Azt hangsúlyozták mindannyian: lekiismereti és hitbeli parancs minden magyarnak, hogy menjen el a népszavazásra, és voksoljon igennel. Bízunk benne, hasonló felszólalással fordul a magyar társadalomhoz a katolikus egyház is.
– Ha eredményes lesz a népszavazás, milyen hatásra számítanak?
– Hihetetlen rejtett erőket fog megmozdítani a Kárpát-medencében. A hárommillió külhoni magyar magyarsága vérrel-verejtékkel megszenvedett kincs. Az ő bekapcsolódásuk  pezsgést indít be a magyar társadalomban, értéket hordoz és jövőt teremt.
– A közvélemény-kutatások a sikert vetítik előre. Gondoltak-e a vereségre?
– Változatlanul hiszünk a népszavazás sikerében. Meg vagyunk győződve arról, hogy aki nemet vet, igent arat.

Hatvanhat éve védik a magyar érdekeket

A Magyarok Világszövetsége 1938-ban alakult. Pártoktól és kormánytól független társadalmi szervezet, amelynek tagszervezetei a világ mintegy 50 országában működnek. Alapvető célja és feladata a magyarság érdekvédelme, valamint az anyaország, az elszakított nemzetrészek és a szórványban élők közötti kapcsolatok fejlesztése. Első elnöke báró Perényi Zsigmond volt. 1945–47 között az MVSZ-t Nagy Ferenc miniszterelnök vezette.

A kommunista rendszer felszámolta a szervezet függetlenségét, és a Belügyminisztérium egyik osztályává „züllesztették”. 1992-ben alakult újjá. Az MVSZ az elmúlt években történetének legnehezebb időszakát élte át. Patrubány Miklós elnökké választása után az új vezető személyébe beletörődni képtelen belső ellenzék pereket zúdított a szervezetre, az Orbán-kormány pedig a költségvetési támogatást is megvonta.

a magyar állampolgárság – mondja Patrubány Miklós (52), a népszavazás elindítója. Szakács Árpád -->