Pihenés a szökőár sújtotta országban

Ha hinni lehet a lapértesüléseknek, a népszerű televíziós műsorvezető nem fogadta meg a thaiföldi illetékesek tanácsát. Hiába kérték a külföldieket, ne utazzanak a katasztrófa sújtotta országba, ő megy. Bátor ember. Nem fél egy esetleges újabb földrengéstől. Sem szökőártól, de még járványtól sem. Azt mondja, nem a tengerpartra utazik, hanem az ország északi részébe. Nem a szökőár szétdúlta homokon akar sütkérezni, inkább kulturális értékekkel ismerkedik. Tudja persze, hogy a katasztrófa rányomja bélyegét a pihenésére. Ennek ellenére repülőgépre ül. Semmi pénzért nem mondana le az útról. Kedvencünket tehát nem zavarja, hogy ezrek vannak kiterítve a tengerparton. Az sem ejti gondolkodóba, hogy az ország kénytelen a tartalékait is mozgósítani a szenvedők megsegítésére. A világ lélegzet-visszafojtva és részvéttel figyel a térségre. Időben odajutnak-e a segélyszállítmányok? Sikerül-e azonosítani az elhunytakat? El tudják-e temetni a hullámsírba veszett halottakat? Meg tudják-e akadályozni a járvány kitörését? Elegendő gyógyszert, élelmiszert, ivóvizet szállítanak-e az egymás után leszálló repülőgépek? Kellő számú mentő- és orvoscsoport érkezik-e az országba? Versenyfutás folyik az életért – a nemzetek ritkán látott összefogásával. A népszerű műsorvezető közben élvezi majd jól megérdemelt pihenését – az országban, amely gyászban van. Talán még némi részvétet is érez az áldozatok iránt.