2005.01.08. 06:01

Tizenhat gól hóban, fagyban az Üllői úti Fradi-pályán

Ötven esztendeje, 1955. január 9-én rangadóval köszöntötte az új esztendőt a már bajnok Bp. Honvéd és a második Bp. Vörös Lobogó. A két csapat klasszisai futballparádéval gondoskodtak arról, hogy az Üllői úti (tíz)ezrek ne törődjenek a zord téli időjárással.

Malonyai Péter

Az óévről elhalasztott meccstől előzetesen nem lehetett sokat várni. A Bp. Honvéd már megnyerte a bajnokságot, a Bp. Vörös Lobogó sem végezhetett hátrább a második helynél, legföljebb az lehetett kérdés, hogy eléri-e századik bajnoki gólját a szezonban a kispesti csapat.
Nos, elérte, éppen százig jutott, ám ezt aligha sejthette előre a kívülálló. Arról pedig nem is álmodozhatott, hogy tizenhat gól esik a hófödte pályán megvívott derbin, ráadásul nem is akármilyenek. Különösen Puskás és Hidegkuti remekelt, mindkettő négy gólt lőtt. Puskás kettőt közelről, egyet kapásból, egyet a tizenhatosról szerzett, Hidegkuti pedig kettőt cselsorozat után, egyet-egyet pedig szabadrúgásból, illetve fejjel.
A derbi nem csupán gól-gazdag, hanem fordulatos is volt. A Vörös Lobogó a 19. percben már 3:1-re vezetett, Kocsis szépítését követően aztán hirtelen visszaesett. Nem véletlenül, hiszen a leshatárról rendre villámgyorsan kirobbanó Sándorba Lóránt keményen beletalpalt.
A kiállítást megúszta Lóránt, Kalmár Jenő büntetését nem, az edző – a nézők tüntetését lecsendesítendő – lehívta őt a pályáról. Csikar sem játszhatott tovább, a többiek pedig nélküle elveszítették a kedvüket és a ritmusukat. Olyannyira, hogy a Honvéd meg sem állt 8:3-ig.
Ez döntött, még úgy is, hogy az utolsó fél órában – a korabeli tudósítás szerint – „egyre jobban kidomborodott a Bp. Vörös Lobogó játékosainak jobb erőnléte, a textilesek valósággal kapujukhoz szegezték ellenfelüket”. Mindez a szépítéshez volt elég, s ahhoz, hogy a lefújás után nagyon sokáig ünnepeljék a nézők a csapatokat, és persze főként – az igazi futballt.

Az emlékezetes rangadó szereplői

Bp. Honvéd–Bp. Vörös Lobogó 9:7 (7:3), Üllői út, 25 000 néző. Vezette: Pósa. Bp. Honvéd: Sántha – Rákóczi, Lóránt (Palicskó, 27. p.), Kovács – Bozsik, Bányai – Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Babolcsay. Bp. Vörös Lobogó: Fecske – Kovács II, Börzsei, Lantos – Kovács I, Kovács III – Sándor (Gál, 33. p.), Kárász, Hidegkuti, Arató, Molnár. Gólok: Tichy (3., 44.), Kocsis (24., 32., 59.), Puskás (34., 36., 38., 48.), illetve Hidegkuti (5., 53., 75., 81.), Sándor (7., 19.), Kárász (71.)

A legjobbak: „Öcsi” és Nándi, az Öreg

A sportlap értékelése szerint Puskás és Hidegkuti fantasztikusan futballozott. Puskás „a mérkőzés egyes időszakaiban, különösen az első félidő második felében egészen nagyvonalúan játszott. Sokat dolgozott, kitűnő labdákat adott, önzetlen volt és négy gólt lőtt. Hidegkuti sem maradt el mögötte, hiszen „élete eddigi egyik legjobb játékát nyújtotta. Kitűnően kezelte a labdát, ördöngösen cselezett, fáradhatatlanul harcolt, lendületesen épített és minden megmozdulása gólveszélyt jelentett”.