2005.04.13. 08:06
A borravaló nem úri módi
Egy középfokú végzettségű ember évente 74 ezer forint borravalót ad Magyarországon. Mindezt 245 alkalommal teszi. A Reggel becslése szerint a lakosság 22,5 milliárdot fizet ki borravalóként, hálapénzként.
A borravalózás világszerte terjedőben van. Amikor megjelentek nálunk a magántaxik, náluk eleinte visszaszorult a borravaló, ám a rend ismét helyreállt, ma tíz utasból hat ad borravalót. Másrészt új borravalós szakmák is vannak. Terjed a kór a kereskedelemben, kifejezzük hálánkat a hentesnek a szép húsért, adunk a piacon a szép gyümölcsért, s újabban már az üvegvisszaváltó is kap borravalót.
A korábbi kutatások szerint a leggyakrabban a postások és az újságkihordók kapnak borravalót, második helyen a fodrászok, kozmetikusok, a harmadikon a díjbeszedők állnak. Az adott borravaló, illetve az egészségügyben a hálapénz nagysága tekintetében viszont az orvosok, ápolók, nővérek, fogorvosok, s újabban a masszőrök vezetik a pénzes listát.
Miközben – tegyük hozzá – a borravaló hagyományos szerepe kezd elhalványodni. Alig-alig van összefüggés a szolgáltatás minősége és a borravaló között. Vagyis az esetek jelentős százalékában nem elégedettségünk jeleként csúsztatjuk a zsebbe a pénzt, hanem megszokásból. Rutinból. Jelezvén, hogy mi sem vagyunk alábbvalók a másiknál. Sőt, ha elégedetlenek vagyunk a szolgáltatással, akkor is adjuk. A lakosság 82 százaléka úgy tekint a hálának erre a formájára, mint a világ legtermészetesebb dolgára, s a háztartások 92 százaléka kisebb-nagyobb rendszerességgel ad borravalót.
Kinek mennyit adunk?
Szakmák - Éves összeg - Alkalmak számaFodrásznak 2 932 15
Taxisnak 3 488 16
Benzinkutasnak 3 337 20
Pincérnek 4 519 44
Portásnak 2 214 12
Postásnak 2 141 12
Újságárusnak 1 714 56
Díjbeszedőnek 1 938 17
Orvosnak 17 115 6
Fogorvosnak 14 758 6
Nővérnek 17 474 37
Kéményseprőnek 688 1
Egyéb* 1 971 3
Összesen 74 138 245
* Az egyéb rovatban a szerelők, autószerelők, autómosók, szemetesek, szippantósok, sírásók, sírgondozók, fuvarozók szerepelnek.
Forrás: KSH Ecostat 1997-es adatai alapján Reggel-becslés
Nem a pincér, a vendéglős zsebét tömjük
Egykoron az urak adták a borravalót a szolgáknak, elismerésük jeleként, igyanak egyet az uraság egészségére – magyarázza Ékes Ildikó, az Ecostat kutatásvezetője. Ezt vette át a polgárság, utánozva a nemeseket. Ma már az eredeti funkció nagyrészt elveszett, a borravalóval a vendég sokszor azt fejezi ki, hogy „ő a Jani”, illetve attól fél, hogyha nem ad, akkor valamilyen kellemetlenség éri. A felszolgáló beleköp legközelebb a levesébe. Holott a vendéglátóiparban a borravalót általában le kell adni, tehát ezzel tulajdonképpen nem az udvarias pincért, hanem a vendéglőst ismerjük el, aki lehet, hogy ott sincs. A benzinkutakon például csökken a borravaló gyakorisága, ezzel is magyarázhatók a kutas csalások, átverések.Az emberek nem mernek fukarok lenni
Szokássá, társadalmi normává vált a borravaló, s az emberek többsége nem akar eltérni a normáktól – mondja Fülöp Márta szociálpszichológus. Ha beülünk a taxiba, a minimum, hogy azt mondjuk, nem kérjük a visszajárót. Ha visszakérnénk, eltérnénk a normától, s ettől szinte szégyelljük magunkat. Úgy gondoljuk, ha eltérünk a szokástól, legközelebb csótányt raknak a tányérunkba, félünk megszegni az íratlan törvényt. Japánban nincs borravaló, mégis kifogástalan a kiszolgálás. Az USA-ban íratlan szabályok vannak, sok étteremben az árakba be van építve. Nálunk nincsenek írott szabályok, s ez elbizonytalanít minket.
Fodrásznak 2 932 15
Taxisnak 3 488 16
Benzinkutasnak 3 337 20
Pincérnek 4 519 44
Portásnak 2 214 12
Postásnak 2 141 12
Újságárusnak 1 714 56
Díjbeszedőnek 1 938 17
Orvosnak 17 115 6
Fogorvosnak 14 758 6
Nővérnek 17 474 37
Kéményseprőnek 688 1
Egyéb* 1 971 3
Összesen 74 138 245
* Az egyéb rovatban a szerelők, autószerelők, autómosók, szemetesek, szippantósok, sírásók, sírgondozók, fuvarozók szerepelnek.
Forrás: KSH Ecostat 1997-es adatai alapján Reggel-becslés Nem a pincér, a vendéglős zsebét tömjük Egykoron az urak adták a borravalót a szolgáknak, elismerésük jeleként, igyanak egyet az uraság egészségére – magyarázza Ékes Ildikó, az Ecostat kutatásvezetője. Ezt vette át a polgárság, utánozva a nemeseket. Ma már az eredeti funkció nagyrészt elveszett, a borravalóval a vendég sokszor azt fejezi ki, hogy „ő a Jani”, illetve attól fél, hogyha nem ad, akkor valamilyen kellemetlenség éri. A felszolgáló beleköp legközelebb a levesébe. Holott a vendéglátóiparban a borravalót általában le kell adni, tehát ezzel tulajdonképpen nem az udvarias pincért, hanem a vendéglőst ismerjük el, aki lehet, hogy ott sincs. A benzinkutakon például csökken a borravaló gyakorisága, ezzel is magyarázhatók a kutas csalások, átverések. Az emberek nem mernek fukarok lenni Szokássá, társadalmi normává vált a borravaló, s az emberek többsége nem akar eltérni a normáktól – mondja Fülöp Márta szociálpszichológus. Ha beülünk a taxiba, a minimum, hogy azt mondjuk, nem kérjük a visszajárót. Ha visszakérnénk, eltérnénk a normától, s ettől szinte szégyelljük magunkat. Úgy gondoljuk, ha eltérünk a szokástól, legközelebb csótányt raknak a tányérunkba, félünk megszegni az íratlan törvényt. Japánban nincs borravaló, mégis kifogástalan a kiszolgálás. Az USA-ban íratlan szabályok vannak, sok étteremben az árakba be van építve. Nálunk nincsenek írott szabályok, s ez elbizonytalanít minket. -->
