Szamovárkaland Szamarában

A baj nem jár egyedül. Kezdődött azzal, hogy a PVSK női kosarasai az elődöntőt és a bronzmeccset egyaránt elbukták az Euroliga szamarai négyes döntőjében (a Szamara a papírformának megfelelően lett tornagyőztes). Aztán a torna másnapján nem engedték felszállni a Prágába induló gépre Bartha Ferencet, a magyar szövetség elnökét. A vád szerint Bartha egy nemzeti kincsnek számító, védett szamovárt akart kicsempészni az országból.

A valóság jóval prózaibb. Információink szerint a magyar kosarasok elnöke cirka 30 ezer forintnyi rubelért vásárolta a szamovárt egy antikvitásban. Bartha Ferencben fel sem vetődött, hogy kellemetlensége lehet belőle, ellenkező esetben aligha vette volna meg az antik tárgyat. A repülőtéren azonban a harmadik röntgenkapunál a vámosok levették bőröndjét a futószalagról, és a szamovár megvizsgálása után közölték: nem jelentette be, hogy a védett tárgyat ki akarja vinni az országból, ami csempészetnek minősül. Ezek után magától értetődik – jelentették ki, hogy nem engedik felszállni a gépre az elnököt.

Bartha hiába védekezett azzal, hogy esze ágában sem volt csempészni, és nem tudott a bejelentési kötelezettségről, a vámosok egy falra ragasztott papírlapra mutattak. E szerint az utasoknak be kell jelenteniük, ha vámkezelésre szoruló tárgyat visznek ki az országból. Bartha figyelmét nyilván elkerülte a cetli, ami hajnali háromkor alighanem megbocsátható. Csak nem arrafelé. Az elnök ugyan azonnal lemondott a szamovárról, de már ez sem segített rajta, nélküle indult vissza a gép.

Nem volt mit tenni, Bartha Ferenc visszament a városba, viszszatért korábbi szálláshelyére, a város egyetlen ötcsillagos szállodájába, amelynek szerencséjére magyar az igazgatója. Lajos Iván a helyi viszonyok jó ismerőjeként képviselte Bartha érdekeit a hatóságok előtt. Az igazgatót tegnap telefonon értük utol: – Bartha úr jól van, pillanatnyilag a városban sétál. A következő géppel elutazhat. Rendeződött a gondja, ez a legfontosabb. Mindannyian nagyon sajnáljuk, ami történt. A kérdésre, miszerint mi lesz az egy nappal korábban „orosz nemzeti kincsnek” minősített szamovár sorsa, Lajos Iván elmondta: a hivatalos ügyintézés után némi késéssel követi majd gazdáját.

A nemzeti kincs

A szamovár elválaszthatatlan a hagyományos orosz teakészítéstől, teázástól. Az elsőt egy tulai fegyverkovács készítette 1750 körül rézből vagy tombakból (réz, cink és ezüst ötvözete). Tulában főleg fegyvergyártással foglalkoztak, de készítettek háztartási cikkeket is. Az első ismert szamovárgyárat Nazar Liszicin fegyverkovács alapította 1778-ban. A 19. század húszas éveiben csak a Lomov testvérek gyárában 1000–1200 szamovárt készítettek évente.