A terror hiszterizálja az egész világot

Most már egészen biztos, hogy ez a nyár nem múlik el nyomtalanul az életünkből. Keményen beleégette magát az emlékezetünkbe, akárcsak a 2001. szeptember 11-én a Világkereskedelmi Központ New York-i ikertornyai ellen elkövetett, a tévékben élő, egyenes adásban közvetített merényletek. Miként a tavaly március 11-én Madridban felrobbantott pokolgépek. Ahogy az idén júlis 7-én valóságos pokollá vált londoni metróalagutak. Jelképpé váltak: 9/11, 3/11, 7/7 – így emlegetjük a dátumokat, s mindenki tudja, miről van szó.

Miről van szó? Az események azóta száguldó iramot vettek. Két hét telt el a brit fővárosban elkövetett robbantások óta, szinte mindenki arról beszélt, hogy a szigorú ellenőrzéseknek köszönhetően azóta London vált a világ tán legbiztonságosabb metropoliszává, s egyébként is: a villám nem csap kétszer ugyanoda. De hát igenis csap. A londoni metrón csütörtökön ismét voltak kisebb merényletkísérletek, s másnap az egyik állomás szinte vadnyugati színtérré vált. Az akciófilmekből jól ismert üldözéses jelenet végén a menekülőnek tartott, nem európai kinézetű, hátizsákos fiatalembert a rendőrök a szó szoros értelmében szitává lőtték. Pedig – utóbb kiderült – csak egy ártatlan brazil vendégmunkás volt. Pardon.

Az események ugyanis egész egyszerűen hiszterizálják a járókelőket és a hatóságokat egyaránt. Mindenki mindenkit gyanúsan figyel, nem tudni, ki retten meg jobban, figyelő vagy megfigyelt, a rendőrség előbb lő, csak azután kérdez. Tetszett volna nem futni a peronon? Jó. De ha sietni kell? Nos, erre a hisztériára játszanak rá az egész világot behálózó terroristák: a sarm-es-sejki halálos támadásokkal, az isztambuli, a dagesztáni robbantással, a közel-keleti, az iraki öngyilkos merényletekkel. A cél egy csupán: a világot bizonytalanságban tartani.