Európai nagy fal

Értéke a Stonehenge-ével, vagy Pompejiével mérhető. Négy német tartományon húzódik keresztül: Rajna-Pfalzon, Hessenen, Baden-Württembergen és Bajorországon. A négy tartomány most közösen javasolja, hogy az UNESCO vegye föl a világörökség részeinek listájára. Évekig tartó előkészületek után hamarosan döntés is születhet. Vasárnap Durbanben, a dél-afrikai tengeri üdülőhelyen ül össze az ENSZ oktatási és tudományos szakosított szervezetének illetékes bizottsága egyhetes tanácskozásra. Legutóbb az Elba völgye örülhetett Németországban a megtisztelő címnek, amely külön pénzzel nem jár ugyan, de a figyelmet az adott építészeti vagy természeti értékre fordítja. A nagy publicitástól pedig az érintett tartományok és települések azt remélik, hogy végezetül mindez pénzügyileg is kifizetődik.

Egy különlegesség a világörökség minden korábbi részétől megkülönbözteti a római határfalat, azaz a Limest: először pályázik határokon átívelő címre. Az 1987-ben elismert Hadrianus-fallal – azaz a brit Limes-szel – ugyanis szoros összefüggésben áll: valaha közös rendszert alkotott. Ez a tény alaposan megnöveli a német pályázat esélyeit. A keresztényszocialista (CSU) Thomas Goppel bajor tudományügyi miniszter ugyanakkor attól tart, hogy a pályázatot „tisztán technikai okokból viszsza kellene léptetni”. Tavaly az UNESCO szigorította a feltételeket, különösen a kormányoktól érkezett pályázatok esetén, bár a változtatásokat még nem vezették át hivatalosan is a kiírásba. Németország egyébként a jelenleg érvényes harminc pályázatával abszolút listavezető.

Hessenben, ahol a Limes 153 kilométere húzódik, sokkal derűlátóbbak. Egon Schallmeyer tartományi főrégész, a Német Limes Bizottság tagja nem tud valóságos hátrányokról az elismerés lehetőségeit illetően, akárcsak Roland Bernecker világörökségi koordinátor és a Német UNESCO-Bizottság helyettes főtitkára. Ő inkább a pályázat előnyeit látja, hogy a Limes olyan évszázadból származik, amely a világörökség listáján érdemeihez képest meglehetősen ritkán fordul elő.