Film az élsportról és a sorsról

[caption id="" align="alignleft" width="167"] Árnyék-tornászlányok – jelképes erejű jelenet a filmből, amely dokumentum- és játékelemeket ötvöz
[/caption]Mifelénk a félig dokumentum-, félig játékfilm fehér folt. Hajdu, a Katapult Film és a Filmpartners koprodukciójában az életrajzi tényeken alapuló, ám attól elrugaszkodó játékfilm forgatását a napokban fejezte be. Dramaturgiai csúcspontja a 2002-es tornász-világbajnokság szereplőivel a forró pillanatok bemutatása. Maga a film szándéka szerint ennél jóval távolabbról indul, és jóval messzebbre jut. Alaptörténete egy kisfiú, Dongó tornászkarrierjét követi. Szülei és egy „véres kezű” edző mindenáron – kíntól, verejtéktől, kék-zöld foltoktól nem kímélve –, tornászbajnokot nevelnek belőle. Ha akarja, ha nem… Dongó tizenhat éves, amikor egy cirkuszigazgató ráveszi, hogy mutasson be a manézsban egy nagyon veszélyes ugrást. Elszökik otthonról és a másnapi bajnokság elől, ugrik, és leesik… Tíz évvel később Dongó egy szupermodern kanadai tornászképző edzője. Amikor egy tehetséges fiú kerül a keze közé, szembesül saját, megkeserített gyerekkorával: vajon megteheti-e mindazt, amit ellene elkövettek? Úgy dönt, nem pofoz, nem ver, hanem a sráccal együtt keményen edz. A világbajnokságon úgy alakul, hogy mester és tanítvány egymás vetélytársa lesz…

– Régi, a gyerekneveléshez kapcsolódó főiskolai tervemet valósítottam meg – mesél az alapötlet születéséről a kiskorában tornászedzésekre járó Hajdu Szabolcs. – Amikor az öcsém felvetette, hogy a tornászokról csináljak filmet, nemigen érdekelt. A régi ötlettel párosítva mégis működőképesnek találtam. Úgy, ahogy van, játékfilm a Fehér tenyér, mindössze a tornászközeg mélyebb bemutatása, a szereplők és a helyszínek kiválasztása ad hozzá bizonyos dokumentumízt. Nem is tisztán életrajzi karriertörténet, mert az eredeti ötletemet ebben a közegben továbbgondolva, egy helyzet folytonosságát mutatom meg. A kisfiú és a felnőtt ember állapota az évek múlásával szinte semmit sem változik. A főhős életének négy szakaszában akar váltani, de nem sikerül. Nem lehet más, mint az, ami. Aminek nevelték… Csupán annyi lehetősége marad, hogy amit tud, azt tökéletesen csinálja. Hogy a többgenerációs átoktól megszabadulva új értékrendszert alakítson ki.

Több rendhagyó mozzanat színesíti a filmet. Nem bevett szokás, hogy a két, egymással versengő tornász főszereplő a valóságban is edző és tanítvány, az egymás ellen is küzdő Hajdu Zoltán Miklós „Uldi”, a felnőtt Dongó – a rendező öccse – és Kyle Shewfeld olimpiai bajnok önmagát „játssza”. A filmet idehaza, Kanadában és Las Vegasban, a Cirque du Soleil nevű szupercirkuszban forgatták. A stáb tagjai a bábeli hangzavarban is szót értettek egymással. A filmet a 2006-os budapesti filmszemlén mutatják be.