JÓ reggelt!

Két évvel ezelőtt csodaszép lány költözött a szomszédba. Hátközépig érő fekete haja, hibátlan mosolya és nagy barna szemei egy pillanat alatt elvarázsoltak. Véletlenül nekem is mindig akkor akadt dolgom a folyosón, amikor ő a zárral bajlódott. Udvarias köszönés, hogy vagyunk, hogy vagyunk, de minden hiába. A korkülönbség miatt – még legénytoll sem pelyhedzik államon – sajnos nem rúgok nála labdába. De nekem tetszik. Mint ahogy minden második lány Magyarországon. Szépségek a buszon, a metrón, a könyvtárban. A külföldi szoknyavadászok sem hisznek a szemüknek. Bárcsak örökké nyár lenne!