Jó reggelt!

Érik a ringló. Érintésre hull kezedbe termése a napsütötte kertben. A boldogtalan ember azt hiszi, mindig lemarad valamiről. Késésben érzi magát. Pedig a kapkodás csak bolhafogás közben jó. Érintem a ringlószemet, a tenyerembe gurul. Megeszem, magját kiköpöm. Miért kell ehhez tíz nap szabadság? Hogy az ember újra visszataláljon magához. Mi ez a nagy nyugi?  Amely a szabadtéri Ghymes-koncerten érkezik meg életnagyságban. Szent lassúság. Légy szíves, maradj velem a rohanásban is! Hiszen életemről és halálomról akkor sem késhetek le, ha akarok. Nem akarok. Jó a ringló. Jó a Ghymes. Jók a nők. (ia)