Könyvszerelmesek templomai

[caption id="" align="alignleft" width="141"] A megszállott és gazdag könyvgyűjtők éppúgy találnak itt maguknak olvasnivalót, mint a kispénzű diákok
[/caption]– Jaj, le ne fotózzanak, az aszszony megöl, ha megtudja, megint könyvekre költöttem a pénzem – igyekszik egy térképpel eltakarni az arcát egy idősebb úr. Aki miután látja, hogy a fotós kolléga másfelé fordul, hozzáteszi, hála Istennek jó a nyugdíja, így havonta bátran elkölthet húsz-huszonötezer forintot kedvenceire a Központi Antikváriumban. Még megtudjuk, probléma csak akkor van, mikor haza kell vinni a kemény kötésbe zárt papírhalmokat. – Ezt különben akkor csinálom, mikor a feleségem a Rudasba megy áztatni a reumáját – kuncog a bácsi. Aki mielőtt biztos léptekkel elindulna a festők feliratú polc felé, még hozzáteszi, párja a kész tényekkel már nem tud mit kezdeni.

Egy másik, a könyvektől szemmel láthatóan ugyancsak kissé megzavarodott úriember a történelmi részleget vizsgálja bőszen. Ám mielőtt alaposabban szemügyre vehetnénk, villámgyorsan továbblép a térképek mellé. Szájában hosszúszárú cigaretta lóg. Kérdő tekintetemre az egyik eladó csak legyint; semmi vész, nem fog rágyújtani. Ezek szerint ismerik, nem először van itt.

A Központi Antikváriumot a szakma csak „közpi”-nek titu-lálja. A könyvgyűjtők Mekká-jának tekinthető boltot a kilencvenes években privatizálták. Tulajdonosa Márffy György, az országszerte ismert gyűjtő. A polcokon katonás rendben sorakozik a vászonba, papírba, bőrbe kötött tudás. Az eladók udvariasak, és a leglehetetlenebb kívánságokat is igyekeznek minél hamarabb kielégíteni.

[caption id="" align="alignright" width="320"] Tuza Andrea két vevő kiszolgálása között maga is szívesen olvasgat
[/caption]– Rengeteg a visszajáró vevő – büszkélkedik a bolt vezetője. Aki azt is elárulta, nagy a verseny az antik könyvek piacán, de az üzlet jól állja a sarat. A kínálat valóban pazar: akad itt térkép, aprónyomtatvány, több száz éves Biblia éppúgy, mint rézmetszet és számolócédula.
Miközben beszélgetünk, hóna alatt könyveket szorongató ifjú hölgy érkezik. A leány eladásra kínálja kincseit. – Nem szívesen válok meg tőlük, de kell a pénz az ösztöndíj mellé – ad kéretlen magyarázatot Kiss Edina. Szakértő szemek felmérik az árut, majd elhangzik az összeg. A fiatal lány elégedett lehet, mert igent int fejével.

A Múzeum körút környéke tele van antikváriumokkal. Szinte szó szerint minden lépésre jut egy ilyen üzlet. Mi több, a magas bérházak mögött, a csendes Károlyi-kert felé is akad egy aprócska üzlet. Itt Tuza Andrea az úr. A csinos hölgy kérdésünkre elmondta, rengeteg törzsvevőjük van, de sok egyetemista és középiskolás is betéved hozzájuk. A kínálat itt természetesen szerényebb, mint a „közpiben”, de azért akad itt is egy-két különlegesség. Közéjük tartozik a százötvenezer forintért kínált alpesi flórát bemutató könyv és egy-két valóban ritka szentírás. Ugyancsak gazdag a történeti, az ókori és a régészeti anyag. Itt olyan könyveket is föllelhet a vásárló, melyeket mindössze hatszáz példányban nyomtattak ki.

Sokkal több, mint bolt

A magyar antikváriumok jelentős része több, mint egy szimpla bolt. Amolyan „könyvszentélyként” üzemelnek, ahová a tudás iránt olthatatlan szomjat érző gyűjtők rendszeresen elzarándokolnak. Az üzletek tulajdonosai féltékenyen őrködnek beszerzési forrásaik fölött, s fejből tudják, melyik vevőjük mire vágyik. Jobb „embereiket” rendszeresen meglepik valamivel.

Az üzletek tulajdonosai féltékenyen őrködnek beszerzési forrásaik fölött, s fejből tudják, melyik vevőjük mire vágyik. Jobb „embereiket” rendsze-resen meglepik valamivel. A megszállott és gazdag könyvgyűjtők éppúgy találnak itt maguknak olvasnivalót, mint a kispénzű diákok Tuza Andrea két vevő kiszolgálása között maga is szívesen olvasgat -->