Másfél óra értelmes beszéd, éles vitával

Na ugye, hogy lehet értelmesen is beszélni! Na ugye, hogy a választók meggyőzéséhez nem feltétlenül a demagógián át vezet az út!
A két magyar politikai gigász hosszú kerülgetés után végre úgy került szembe egymással, hogy sem a körítés (közönség, moderátor, szabályok), sem az időzítés (a kampány túlzott közelsége) nem billentette át őket a féligazságok és nagyotmondá-sok világába.
Így aztán talán a rendszerváltás utáni legszínvonalasabb politikai vitát láthattuk. Mindketten felkészültek voltak, és végre nemcsak taktikában, a másik meglepésében, a poénokban és a külsőségekben, hanem a tartalomban is. Még akkor is, ha szinte semmiben nem jutottak egyetértésre. Orbán Viktor javaslatait Gyurcsány Ferenc nem volt hajlandó komolyan venni, Gyurcsány pontjainak pedig még az ismertetésére sem hagyott esélyt a napirendet meghatározó Orbán.
Mindketten a bizonytalan szavazókat vették célba, de hát ki nem bizonytalan szavazó ma Magyarországon? Most legalább a világos alternatívák felvonultak, az eltérő gazdasági filozófiák, Orbán a kisemberek megóvásának céljával, Gyurcsány az egész nemzetgazdaság fejlesztésnek igényével.
Gyurcsánynak először kellett valóban éles helyzetben helytállnia, Orbán pedig először akadt igazán méltó ellenfélre. Saját céljának mindkét fél megfelelt. Hiszen más közönségnek szóltak. Saját témáinak napirendre vételében Orbán, a replikákban Gyurcsány volt a jobb.
Uraim, nyáron legyenek szívesek ne egymás kicselezésének terveivel foglalkozni, hanem a tegnap elhangzott számok fölé hajolni. Hátha maradt helye az értelmes beszédnek a kampányban is.