Ne temessük a Balatont, ne istenítsük az Adriát!

Balaton vagy Adria? Adria vagy Balaton? Ez most nem egy tipikus kiszavazóshow döntés előtti felvezetése, csupán a néhány éve ismétlődő kérdés. A Balaton-pártiak (szállodások, lacikonyhások, magyar tenger szerelmesei, költők és festők) szerint a magyar sajtó jó része Balaton-ellenes. Mintha az újságírók külön örömüket lelnék a magyar idegenforgalmi állapotok kritizálásában. A vita néhány napja annyira elfajult, hogy az egyik háromcsillagos szálloda igazgatója letiltotta képernyőjéről azt a kereskedelmi tévét, amelyik – szerinte – félrevezetően az Adria mellett tette le a voksot. Per még nincs, a hitelrontás nem bizonyított, a véleménynyilvánítás szerencsére változatlanul szabad.

A Balaton majdnem olyan, mint az egészségügy. A rendszerváltozás óta senki sem mert radikálisan változtatni rajta. A majdnem szó indokolt: az egészségügy jóval fontosabb a Balatonnál. Mi a baj a tengerünkkel? Ha összehasonlítjuk az Adriával, a szállás- és étkezési árakban versenyképes. Siófokra, ugye, gyorsabban és olcsóbban eljutunk, mint Dubrovnikba. Az esti bulik nem olcsóbbak a horvátoknál, mint nálunk. Az átlag horvát nem udvariasabb a magyarnál. Akkor? A horvát tengerpart valamivel rendezettebb, kevésbé szemetes (bár egyre több a magyar nyaraló), s a tengerpart sokkal szebb. Na jó, utóbbiért az őslakos balatoniak biztosan megköveznek.

A Balaton felélte magát, az újféle turisztikai boomban képtelen volt kellő gyorsasággal megújulni. Ma még kevés az olyan önkormányzat, amelyik valódi programokat nyújt a pihenőknek. Igaz, aki a keszthelyi Festetics-kastély éjszakai, pezsgős tárlatvezetésére befizet, Európában érzi magát. De egy Keszthely nem csinál nyarat. Még olyan rövidet sem, mint amilyen a mostani veszekedős, majdnem pereskedős néhány hét.