Prostituáltból titkárnő, EU-pénzen

[caption id="" align="alignleft" width="187"] Van-e kiút az éjszakai életből? A Földi Ágnes vezette szervezet szerint igen, de egy kezdő titkárnői fizetés nem eléggé vonzó egy prostituáltnak.
[/caption]„Szólíts csak Jennifernek!” – mondja a 26 éves lány, aki jelenleg prostitúcióból él. Azelőtt titkárnőként ötvenezret keresett, megbízásos szerződéssel. Ebből még az albérletét sem tudta fenntartani. Próbált jobban fizető állást találni, de a munkaközvetítőtől elküldték azzal, hogy mivel kezdőnek sem minősül, mert elmúlt már huszonöt, nem járt sem egyetemre, sem főiskolára, viszont kétszáz napos munkaviszonyt sem tud igazolni, nincs semmi keresnivalója a hivatalban. Ezért most a Magyarországi Prostituáltak Érdekvédelmi Egyesületének átképző tanfolyamára jelentkezett. A képzés jó példa az EU-támogatások elköltésére. Tizenöt prostituált átképzése valósul meg szeptembertől – a prostituáltak egyesülete részben európai uniós, részben állami támogatású pályázaton nyert rá huszonhétmillió forintot. Ez persze csepp a tengerben, hiszen az egyesület vezetője, Földi Ágnes szerint húszezer magyar lány dolgozik prostituáltként. A szerencsés keveseket – azokat az örömlányokat, akik érettségivel rendelkeznek, és átmennek a rostán – marketing- és reklámügyintézővé, kiállítási és kereskedelmi propaganda-ügyintézővé vagy ügyfél-tájékoztatóvá képzik a Budapest Média Intézet előadóiban és számítógépes termeiben. A projekt előkészítési fázisában – amely jelenleg zajlik – pszichológiai és alkalmassági teszteknek vetik alá a lányokat. Motivációikat vizsgálják, azt, mennyire vágynak arra, hogy új életet kezdjenek – akár harmadannyi fizetésért, mint amennyit prostituáltként kereshetnek.

Földi Ágnes azt mondja, tapasztalatai szerint a prostituáltak többsége aluliskolázott, vannak köztük teljesen analfabéták is, vagy olyanok, akiknek ugyan van közép- vagy felsőfokú végzettségük, viszont piacképtelen szakmával rendelkeznek. „Ez a tanfolyam segítene visszarázódni a tanulásba, legalább nemcsak lelki és fizikai megterhelésben lenne részem” – mondja Jennifer. Névtelenséget kérő sorstársa is mindent megtenne a kiugrás érdekében. „Ha nem lett volna muszáj, eszembe sem jutott volna ezt a munkát végezni, az ember megundorodik magától. Nem normális, hogy az ember a saját testét árulja. Hétköznapi életet szeretnék élni, egyre nehezebbnek érzem, hogy fenntartsam a látszatot családom előtt” – mondja.

„Száz-százötvenen jelentkeztek a képzésre, köztük rengetegen voltak, akiket azért kellett eleve elutasítani, mert csak nyolc általánosuk van. Ebből tanultunk, hiszen nekik lenne a legnagyobb szükségük a képzésre – mondta Földi Ágnes. – Hosszabb távon gondolkodunk, idén újra megpályázzuk az átképzési támogatást, ezúttal az érettségivel nem rendelkezők részére keresünk olyan szakmákat, amelyekkel sikeresen elhelyezkedhetnek.” A prostituáltak pályázata magán viseli a mai magyar pályázati rendszer összes gyermekbetegségét. A projekt, mint a legtöbb európai uniós pályázat, utófinanszírozással működik, azaz a bizonyos időközönként folyósított pénz elköltését számlákkal kell igazolni.

 „Bár már tavaly szeptemberben kihirdették, hogy megnyertük a pályázatot, a magyar állam csak április 6-án írta alá velünk a szerződést – mondja az egyesület vezetője. – A hét hónap átfutási idő miatt kicsit meg is csúsztunk, de mint kirakatban lévő civil szervezet, szerencsére előleget kaptunk költségeink fedezésére.” A hosszadalmas procedúra ellenére jó helyzetben vannak a pályázatot elnyerő prostituáltak, de az átképzés sikerességét illetően még az egyesület elnökének sincsenek illúziói. „Nem biztos, hogy mindenki, aki elvégzi ezt az iskolát, valóban abba fogja hagyni a prostitúciót. Tizenötük közül csak az tud majd munkába állni, akinek már van egy kis megtakarított pénze a prostitúcióból” – állítja Földi Ágnes. A tizenöt örömlány közül hét elhelyezkedéséről köteles gondoskodni a pályázó. Az egyesület négy lányt alkalmazna, hiszen ők példát mutathatnak társaiknak. De sajnos nehéz lesz a pályamódosítás: egy gyakorlatlan, kezdő titkárnő fizetése alig haladja meg a minimálbér összegét.

Döcög a pályázati rendszer
Az európai uniós pályázatok bonyolult kifizetési rendszere érzékeny vitaponttá vált a kormány és az ellenzék között a választások előtti évben. Legutóbb a Fidesz alelnöke, Pelzné Gáll Ildikó jelentette ki, hogy a kormány a 2004 és 2006 között elnyert európai uniós támogatásoknak eddig csupán 3,12 százalékát fizette ki a nyerteseknek. A Fidesz szerint mostanra a  pénz felét, de legalább harminc százalékát ki kellett volna fizetni a nyerteseknek. Az alelnök információi szerint a környezetvédelmi pályázatok közül eddig egyetlen esetben fizették ki a pénzt, 11,6 millió forintot. Pelzné Gáll Ildikó úgy vélte, az átlagosan kétszáznyolcvan napos elbírálási-szerződéskötési idő túl hosszú, és ez csökkenti a vállalkozók pályázási kedvét.

„Nem tartom tárgyszerűnek a vitát – válaszolta lapunk kérdésére Baráth Etele, az európai uniós koordinációért felelős tárca nélküli miniszter –, hiszen az állam felelőssége arra terjed ki, hogy a benyújtott számlák utáni kifizetés megtörténjen. Az elbírálási és szerződéskötési idő hossza nem az államot minősíti” – tette hozzá. A miniszter hangsúlyozta: A 2004 és 2006 között elnyert pályázati pénzeket 2008-ig kell felhasználni. Egyelőre csak másfél év telt le az ötből, így az, hogy ennyi idő alatt mennyit fizetett ki az állam a beérkezett számlák alapján, jelentéktelen adat. (A pályázati statisztikáról ld. külön írásunkat.)

„A rendszer még mindig merev, túlszabályozott és bürokratikus – mondja Maróczi Imre, a Pályázatírók és Tanácsadók Országos Szövetségének (PÁTOSZ) elnöke. – A felhívások szövegezése sok esetben nem eléggé egyértelmű, egyesekben belső ellentmondással találkozunk, bár a helyzet jobb, mint amilyen tavaly volt.” Az első év minden előzetes várakozást alulmúlt – a kifizetéseket illetően. A kormány nemrég adminisztratív  könnyítéseket vezetett be, valamint azt, hogy az elnyert uniós támogatás negyedét előlegként, számlák benyújtása nélkül is megkaphatja a pályázó. „A sok esetben nagyon hosszú átfutási idő mindenkinek rossz: leköti az államigazgatás kapacitását, őrli a pályázó idegeit, túlmunkára kényszeríti a tanácsadót” – jegyzi meg Maróczi.

A pályázatírók szervezete eddig százötven könnyítő, adminisztrációs és költségcsökkentési javaslatot nyújtottak be a kezelőszerveknek. Célszerű lenne, ha a pályázatkiíró szervek maguk is kitöltenék a pályázatot.  Ez a módszer szerintük jobban rávilágítana a belső ellentmondásokra. Fontos lenne a felkészült ügyfélszolgálat kiépítése is, amely akár szakemberek kérdéseire is azonnali vagy legalábbis gyors választ képes adni. Akad olyan pályázatkiíró, amelynél ez már megvalósult, máshol viszont még gyerekcipőben jár a gyors tájékoztatás és a hatékony segítségnyújtás.

Európai uniós pályázati statisztika

A 2004–2006-os európai uniós pályázatok teljes keretösszege 665 milliárd forint. Erre az időszakra 22 584 pályázatot regisztráltak, eddig 11 330 esetben született döntés, 9130 pályázat esetében pozitív – tájékoztatott Dóczi Gergely, az EU-ügyekkel foglalkozó tárca nélküli miniszteri hivatal vezetője a legutolsó adatok alapján. Mint elmondta, a 9 130 pályázat összköltsége 464 milliárd forint, ez a teljes nemzeti fejlesztési terv kétharmadát fedi le. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ennyi a lekötött szerződések aránya – ami arra az esetre is érvényes, ha konkrét szerződés még nincs a pályázó kezében, hiszen ez csupán az adminisztráció tempóján és a kedvezményezett együttműködésén múlik. 6 059 megkötött szerződés van, ezeknek a projecteknek az értéke (uniós forrás és saját erő) 430 milliárd forint. A hivatalvezető elmondta: a 6 059 esetből eddig 980 tervre történt kifizetés 25 milliárd forintnyi értékben, de a kifizetések utólag, a számla benyújtását követően történnek (sokszor ütemezve, részletekben); azok aránya hétről hétre egyenes arányban, folyamatosan növekszik.